1. rész

Itt is lenne az első rész... REMÉLEM MINDENKINEK ELNYERI TETSZÉSÉT ♥ Remélem sokan felfogtok majd iratkozni, és sok megjegyzést írtok majd :*
Virág
xoxo


Öt perce keltem, és mit ne mondjak elég fáradt vagyok. Dávid még alszik mellettem.  Dávidról, a barátomról azt kell tudni, hogy ő az RTL székházban dolgozik, stábosként, kamerásként. Ma bevisz a székházba, mert felvesznek új koreográfust és tánc tanárt. És hát én jelentkeztem, mert eleve szerettem volna valahol dolgozni, és pláne az RTL székházban. Dávid fel kelt , és egy puszit nyomott az arcomra. 

- Mennyi az idő?- ásított egy nagyot.

- 08:45

- Mennyi? Mondtam, hogy kilencre bent kell lennünk, és hogy kelts fel.

- Jól van na. Ne ordítsd le a fejem. 

- Na menjél öltözni 2 percet kapsz.

Vajon mi ütött Dávidba? Sose szokott így viselkedni. Tudja, hogy ez a nap nekem nagyon fontos, és hogy gyakorolnom kéne még egy két lépést, de nem. Mi van vele? Tegnap is tiszta ideges volt.

Szóval felvettem egy vastagabb pulcsit és egy cica nadrágot. A hajamat simán összefogtam.

 Csak a taxiban vettem észre, hogy a nagy sietségben otthon hagytam a zacskót, amiben volt az tánccipőm. Pompás.

Az RTL székház portáján Dávid szólt, hogy vele vagyok, és hogy adjanak nekem Stábos kártyát, amivel ki be járkálhatok. Átnyújtotta az egyébként nagyon kedves portás. Mivel otthon már nem volt lehetőségem elmenni a mosdóba, ezért Dávidtól meg akartam kérdezni, hogy merre van a mosdó, de ő sehol se volt. Érdekes. Hát elindultam valamerre. Lementem a lépcsőn, és megtaláltam a büfét. Ott vettem magamnak kávét, és egy müzli szeletet. Végül a mosdót is sikeresen megtaláltam. Hála az égnek. Beléptem az X-faktor színfalai mögé. Egy hosszú folyosó. Ennyi. És sok ajtó. 3 percem volt megtalálni a színpadot, ahol kezdődött a meghallgatás. A folyosó végén találtam egy embert, aki talán hajlandó el mondani, hogy hol is van az a fantasztikus színpad. Egy magas, szőke hajú srác volt, aki egy hangfalon ült, és ette a tejbegrízét.

- Szia-köszöntem neki "átlagosan".

- Heló- mondta elképesztő hangon.

- Tudnál segíteni? A színpadot keresem.

- Persze. Gyere velem. Én nem mehetek be, mer' valami meghallgatás van. Gondolom te is oda tartasz- nézett végig rajtam.

- Igen oda. Köszi.

Befutottam a kis helyiségbe, ami nem is volt olyan kicsi, mert ez maga a színpad volt. Igaz, a nézőtér nem volt akkora, mint amekkorának tavaly láttam az X-faktorba, de ez is megtette. Ott volt a négy mentor asztala és úr isten. Hihetetlen, hogy itt vagyok.Még csodálkoztam volna egy darabig, de hirtelen megpillantottam, hogy mindenki engem figyel.

-Jó napot- mosolyogtam kínosan.

- Szia. Nyílván te vagy az egyik bátor jelentkező- mondta egyik lány gúnyosan, és oda jött hozzám. - A nevem Szofi én vagyok itt az egyik Stylist- nyújtott kezet, és felemelt szemöldökkel figyelt engem.

- Szabó Leila-viszonoztam a kéz nyújtást.

- Ezek az emberek, akiket itt látsz, mind nézni fognak téged- mondta unottan. Körbe néztem, és megakadt a szemem a nézőtéren. Ott ült az összes táncos, akik nevettek valamin. Remélem nem rajtam.

-Amúgy ebben fogsz táncolni?- nézett a magassarkúmra.

-Nem. Majd leveszem- mondtam visszafogottan. Egyébként az egyik táncos lány kölcsön adta a cipőjét, szóval nem kellett a csíkos zoknimba táncolni. 

Miután mindenkivel megismerkedtem megszólalt az egyik tánc tanár. Kicsit izgultam, mert kettő zenére kell táncolnom. Egy lassú és egy gyors.

- Na akkor kezdhetjük!!

Miután meghallgattuk a zenéket, én rögtön átgondoltam a lépéseket. Szerencsére, csak öt jelentkező volt, szóval nem kellett olyan sokat izgulni. 

Húzással állapították meg, hogy ki kezdjen. Engem húzták ki. 

Teljesen beleéltem magam mindkét dalba, és amikor az utolsó dallam is elhangzott, kinyitottam a szemem, és egy nagyot sóhajtottam. Körbenéztem, és mindenki engem nézett. Először féltem, hogy mi lehet a baj, de aztán hátulról megindult a taps, és fütty vihar. Mosolyogva néztem mindenkire. Sokan egymásra néztek és bólogattak, szinte mindenkinek tetszett. Szofi összefont kézzel állt, és nézett. 

Lementem a színpadról, és beleittam a vizembe. Mikor mindenki letáncolta amit kellett, 5 perc után kiderült az eredmény. 

Az egyik lány bekerült a táncosok közé, engem meg odahívott az egyik szerkesztő.

-Leila! Nagyon tehetséges vagy, és látjuk rajtad, hogy örömmel csinálod, ezért arra gondoltunk, hogy te leszel a negyedik tánc tanár és koreográfus. 

- Úr isten! Köszönöm!!!- megöleltem a nőt, és gyorsan folytattam.-Dávidot nem látta valahol?- kérdezte szinte könnyezve az örömtől. 

- A kamerást? De. Most ült le a leghátsó sorba jobb oldalt. 

- Köszönöm!

Gyorsan felszaladtam, de amit láttam, az nem volt semmi. Nem hittem a szememnek. Dávid ölében egy lány ült, és ott puszilgatták egymást.

- Dávid?- néztem rá, hogy biztos ő az én Dávidom. De sajnos ő volt. 

-Szia-mondta nevetve.

-Mi az hogy szia? Csak szimplán ennyit tudsz mondani? 

-Mért mit kéne még mondanom?

- Jaj igazad van semmit. Ha neked ennyit jelentett az a három hónap akkor oké.

- Nekem sose jelentett többet.

-Akkor ezért voltál ilyen bunkó reggel. Mióta tart a kis kapcsolatotok?- próbáltam gúnyos lenni.

- Két hónapja.

-Úr isten-suttogtam, és sírva futottam le a lépcsőn.

-A cuccaidat ne felejtsd elvinni a házamból ordította utánam. 

Kimentem a mosdóba, és megpróbáltam megnyugodni. végül is gondolhattam volna, hogy ez lesz. Hiszen ez a fiú eddig mindenkit átvert. És mondta is a kapcsolatunk kezdetén, hogy ez egy elég rövid kapcsolat lesz úgy érzi. Na jó. egy ilyen barom miatt nem sírok. Rendbe tettem magam, és visszamentem a színpadra. 

Ott volt a négy koreográfus, és a fő szerkesztő. Mind rám vártak. 

-Bocsánat- szólaltam meg rekedtes hangon.

- Ezen a lapon van rajta, hogy kikkel fogtok majd foglalkozni a hetekben. 

A szememmel végig futottam a sorokat.

A csapatokat kaptam. Kimentem az aulába, ahol kicsit magamban lehettem, és elolvastam a csapat neveket.

Fat Phoenix, Mdc, és a Bytheway. Mentoruk: Szikora Róbert.

Végig futottam a szememmel, hogy a csapatokba kik tartoznak. A Bytheway maradt hátra. 

Ya ou Feng Ferenc, Szikszai Péter, Vavra Bence és Patocska Olivér... Az utolsó nevet elolvastam vagy ötször, mire fel fogtam,hogy tényleg ő az....