3. rész

Hahi :3 Kicsit korábban, de meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog! SOK SOK FELIRATKOZÓT SZERETNÉK ♥
Puszii: Virág
xoxo

Olivérhez kirohantam, és a nyakába ugortam.
-Megvan?- mosolygott kedvesen.
-Igen.
-Ügyes vagy.
-Figyelj- néztem rá komolyan- mondanom kell valamit...


-Éhes vagyok-mondtam, és kitört belőlünk a nevetés.
-Gyere menjünk a büfébe.
Nagyon hosszú sor állt a büfénél, de kénytelenek voltunk kivárni a sorunkat. 
-Sziasztok- mondta a büfés nő. 
-Helló! szeretnék kérni egy csokis-epres muffint, joghurtot, és egy kávét. Te kérsz valamit?-néztem rá Olira.
-Ö ja, igen. A szokásosat kérem és egy kólát.-mondta a büfés nőnek. 
Én megkaptam amit rendeltem, és gyorsan előre mentem, hogy lefoglaljam az utolsó szabad asztalt. Olivér tejbegrízzel, és kólával a kezében jelent meg mellettem.
-Ezt nem hiszem el- kezdtem el nevetni.
-Most mért? Teljesen jó. Kérsz belőle?-evett bele a fehér kajába.
-Vágod, hogy holnaptól kezdve én már a tanárotok leszek?-tértem el a témától.
-Mert most nem az vagy?- nézett rám "komolyan".
-De, csak...-gondolkoztam el.-De.
-Na mi van veletek?-érkezett meg Ya ou, és a Bytheway többi tagja.
-Semmi különös.
-Mikor indulunk haza?- kérdezte Oli fáradtan, és befejezte az evést.
-Hát még valami papír munkát intéznünk kell, aztán indulhatunk.-mondta Benny hivatalosan. -Kábé háromnegyed óra.
Sziki már hívta is a kisbuszt, ami hazaviszi őket a Corvinra.
Én otthagytam a fiúkat, és elindultam az öltözőjükbe a táskámért. Egyenlőre nincs hol laknom. Mivel innen jár egy busz Dávid lakásáig, ezért azt megvárom, összepakolom a cuccom, és indulok a semmibe.
A telefonomon ki kerestem, hogy mikor megy a következő járat. 50 perc. De jó.
Az egyik fő szerkesztővel találkoztam, aki engem keresett, hogy a portán megkapjam a saját névre szóló stáb kártyámat, és hogy aláírjak valami szerződést. Őszintén szólva mindent elszoktam olvasni ilyen aláírásos dolgoknál, de most nem volt kedvem ehhez. Aláírtam, megkaptam a kártyám, és meglepetésemre találkoztam Dáviddal és az új barátnőjével, Péterffy Lilivel akiket éppen fotózott egy riporter.
-Gratulálok-mondtam gúnyosan miután vége lett a kisebb fotózkodásuknak.-Csak nehogy ez is egy három hónapos kapcsolat legyen, mint amilyen a milyenk volt.
-Nem lesz nyugi- nézett rám Lili utálkozó szemekkel.
-Hé baby, a milyenk csak másfél hónapig tartott. Utána már csak kellett valaki, akin levezethettem a napi stresszemet- mondta röhögve Dávid, és megcsókolta Lilit. -Ja és ma már ne lássam a cuccaidat a házamban, különben kidobom az utcára az összes göncödet.
-Nem fogod.-nyugtattam meg.
Hamar véget ért a beszélgetésünk, mivel Liliért, és a többi lányért jött a kocsi, hogy elvigye őket a Corvinra, de kisebb vita támadt, hogy majd Dávid miért nem mehet velük.
Még bóklásztam egy kicsit a székházban, és szembejött velem az Iphoneját nyomogató Szofi.
-Szia. próbáltm kedves lenni vele.
-Mi van már megint?- nézett rám idegesen.
-Semmi csak gondoltam hogy mi...
-Jaj te csak ne gondolj semmit-szakított félbe, meg sem várva a mondandóm végét.
-Oké. De kérdezhetek valamit?
-Nagyon gyorsan.
-Te mikor dolgozol?
-Minden nap- mondta úgy, minta ez annyira egyértelmű lenne.
-Jó csak mert egyeztetnünk kéne a táncosok ruháit.
-A megfelelő ruhát fogják kapni ne izgulj.
-De...
És elhúzta a csíkot. Meg se hallgatott. Vajon mi lehet a baja? Minek is erőltetem azt, hogy mi barátok legyünk. Inkább békén hagyom őt.
Kimentem az utcára, mert eltelt az idő. 10 perc, és indul a busz.A pénztárcámat kerestem a sötétben, mikor az egyik kocsinak a lámpája belevilágított a szemembe.
Ya ou szállt ki, és kérdezte, hogy hova tartok.
- Először is a volt barátom, Dávid házába, hogy elvigyem a cuccaimat, utána pedig az utcára csövezni.
-Most komolyan? Nincs hol laknod?- érdeklődött Ya ou.
-Kinek nincs hol laknia?- húzta le az ablakot Benny is.
-Nekem.
-Mondanám, hogy gyere hozzánk lakni, de nem hinném, hogy négy fiúval egy házban ellennél.- kezdett viccelődni Ya Ou.
-Ya ou! Ne viccelődj már! Figyelj. Tudunk egy jó szállást a Corvinon. Eckert Anikóékkal lennél. Biztos szívesen fogadnak, meg már biztos találkoztatok is. Reggel meg jönnél velünk a Lurdyba. Most eldobunk a kameráshoz, aztán jösz velünk tovább. Oké?
- Komolyan? Köszönöm szépen.
Beszálltam hátulra, ahol egyedül Oli ült, és az arcát a telefonja világította meg. Köszöntem mindenkinek, és elmondtam a sofőrnek, hogy hova kéne engem elvinni. Indultunk.
Elől a fiúk nagyon nevettek valamin, de mi hátul csendben utaztunk tovább.
Öt perc alatt odaértünk az exem lakásához, és olyan rendesek voltak a srácok. Mondták, hogy pakoljak össze mindent nyugodtan, nem kell sietni.
Elfordítottam a kulcsot a zárba, és beléptem az ajtón. Szembe velem a kanapén Dávid ült, és bele-bele kortyolt egy pohár borba.
-Hát veled meg mi van? Csak nem elhagyott a tökéletes Lilikéd?- kérdeztem kicsit bunkón.
-Csak szeretnéd.
-Bunkó paraszt- vágtam hozzá a durva szavakat.
Bementem a hálóba, ahol már minden ruhámat ledobált a földre. Összehajtottam az összeset, elraktam a laptopot, a töltőket, és mindent, ami hozzám tartozik és össze cipzároztam a két bőröndömet.  Kimentem az nappaliba, hozzávágtam a kulcs csomót, amit még akkor adott, mikor összeköltöztünk, és becsaptam a bejárati ajtaját. A liftből kiszállva rohantam a kisbuszba, ahol már a sofőr kint várt engem. A csomagjaimat bepakolta a kocsiba, és én beszálltam hátulra. A fiúk nagyon nevettek valamin megint.
-Halii- köszöntem lihegve.
Mindenki köszönt, csak Olivér nem.
-Na jó. Mi a bajod?-kérdeztem, mikor már idegesített, hogy csak a telefonját nyomkodja, és hallgat.
-Semmi.
-De van, mert se köszönni nem tudsz, se beszélni. Csak nyomogatod azt a szart- böktem idegesen a telefonja felé.
Nem értem, hogy mi van Olivérrel. Lehet, hogy megbántottam? Basszus.
Olivér felém fordult, és elrakta a telefonját.
-Tessék. Beszélgessünk. Elraktam ezt a "szart".
- Csak annyit akarok tudni, hogy miért vagy ilyen- emeltem fel a hangom.
-Miért mentél el szó nélkül a büféből?
-Mert eszembe jutott valami fontos. De ne kötekedj már velem.- fordultam el, és elővettem a telefonomat.
Tudtam, hogy Olivér még mindig engem néz. Kezdett kicsit kínos lenni. Elől a fiúk nevettek, hangosan beszéltek, és Benny meg tanulta a dalt, amit szombaton énekelni fognak. Jó kisfiú.
Én a facebookot nézegettem, írogattam embereknek, de Oli még mindig nézet.
Aztán megtörte a csendet.
-Te most miért is nyomkodod azt a szart?- ismételte a pár perce elhangzott szavaimat.
Nem válaszoltam, csak néztem tovább a facebookot, ahol kaptam egy üzenetet amiben ez állt:
Patocska Olivér:...