Sziasztok :)
Tudom, hogy nagyon régóta nem jelentkeztem, de sajnos lehetetlen volt. De most nem húznám az időt, itt lenne a 10. rész. Remélem tetszeni fog!!!!!Sok kommentet, és feliratkozót szeretnék látni. :*
Jó olvasást!
xoxo
Oli érezte, hogy már nem rángatózom, és elengedett.
- Gyere be mert megfázol.- simította végig a nedves karomat Szofi, és hirtelen összeestem. Lezuhantam a földre...
Zajokra ébredtem. Kinyitottam szemem, s egy fehér falas szobában találtam magam. Körülöttem állt a legjobb barátnőm, Szofi, a Bytheway és egy fehér köpenyes nő. Nem kellett sokat gondolkoznom tudtam, hogy kórházban vagyok. Jaj ne.
-Jó reggelt.-köszöntöttek kórusban.
-Miért vagyok itt?-kérdeztem, kicsit rekedtes hangon.
-Nos ezt hamarosan megtudod. Viszont a barátnőddel beszédem van.-mondta a doktor nő, majd kiviharzott Szofival. Én boci szemekkel néztem Olira, aki leült az ágyamra, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Mi történt velem? És miért vagyok itt?-ismételtem a kérdést, s körülnéztem.
-Pár napja a szakadó esőben rohangáltál, ordibáltál. Ha minden igaz, tüdőgyulladásod van.-húzta el a száját Olivér. -De még mi se tudjuk biztosan.
Elkerekedett szemekkel fordultam Bennyre, aki csak bólintott egyet. Szóval igaz.
-Nem emlékszel semmire?-simította meg a hajamat a szőke hercegem.
Én megráztam a fejem, mire visszajött Szofi és a doktor nő.
-Nos.-kezdte az orvos, majd megfogta a homlokom. -Lázad már nem olyan magas, amilyen volt, aminek nagyon örülök.Viszont van két rossz hírem. Az egyik az, hogy tüdő gyulladásod van. A másik pedig, hogy ha minden igaz, már pedig a kollégáim nem nagyon szoktak tévedni ilyesmi dologban, terhes vagy. Sajnálatos módon, a babát nem tarthatod meg, mert a tüdő gyulladás elég veszélyes lehet a kis csöppségre.-fejezte be.
-Terhes vagyok? -kérdeztem, és egy nagy könnycsepp gördült le arcomon.
-Micsoda?-ordított Olivér a sokkoló hír hallatán.
Mindenki elkezdett üvöltözni. Vagyis majdnem mindenki. Ya ou csak ült, és fogta a fejét. Hirtelen eszembe jutott minden, ami pár nappal ezelőtt történt. Ya ou ejtett teherbe. Ezért fogja a fejét. Uram isten.
Pár másodperc múlva már mindenki csöndben volt. Mivel egy kérdés volt mindenki fejében. Ki lehet a gyermek apja? Mert Olivér biztos, hogy nem.
-Én voltam. Én vagyok a gyermek apja. És sajnálom Leila. Oli, téged meg nem akartalak megbántani. Csak ittam. Ahogy Leila is.-ismerte be Ya ou. Hangja meggyötört volt, de őszinte.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy.-indult el Oli Ya ou felé, de gyorsan megfordult és rám nézett.
 |
| Az igazi barát melletted van jóban, s rosszban. |
-Hogy tehetted ezt? Miért nem mondtad el? És mégis mit jelentsen ez közted és Ya ou közt?-figyelt engem lenézően, majd meg sem várva a válaszomat, folytatta: -Tudod mit? Nem érdekel a mentegetőzésed. Köztünk mindennek vége.-viharzott ki a szobámból, és becsapta az ajtót.
Könnyeim hullottak, mindenki vigasztalni próbált.
Pár órával késöbb Szikinek el kellett mennie, de mondta, hogy siet vissza. A doktor nő is elhagyta a szobát, hogy hagyjon minket kicsit magunkra.
-Leila. Én nem akartam, hogy balhé legyen.-kezdte a bocsánat kérést Ya ou, és Benny mellé állt.
Szipogva letöröltem könnyeimet, majd megvontam a vállam, s Szofira néztem, aki az ágyamon ült.
-Én nem haragszom rád, hiszen tudom, hogy nem akartad ezt. Csak ittál kicsit.-Ölelt meg, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Oli utál.-kezdtem jobban sírni.
-Nem utál, csak megharagudott rád. Tudod, hogy milyen hisztisek tudnak lenni a fiúk. Vissza fog jönni. Egyébként jó lenne, ha ennél is valamit. Nyomott a kezembe banánt.
Fintorogva eltoltam magamtól, és behunytam a szemem..
Szofi szemszöge
Miután a "vádolttal" váltottam pár szót, Benny elment Ya ou val a büfébe, én pedig elkezdtem keresni Olivért.
Szerencsémre hamar meglett a fiú.
-Szia.-ültem le mellé a földre.
-Szia.-hangzott el a válasz.
-Ne haragudj Leilára. Ivott "kicsit".
-Megcsalt engem. Érted? Megcsalt. Ráadásul a csapat társammal.
-De nem direkt csinálta. Értsd már meg.
-Engem nem érdekel. Egy ideig nem akarok róla semmit se hallani.
-Adj neki egy esélyt kérlek. Nagyon szeret téged.
-Na én ezt nem hallgatom tovább állt fel, és ott hagyott engem.
Őszintén szólva, kicsit mérges vagyok én is Leilára, mert tudja jól, hogy tetszik nekem Ya ou. Csak azért nem borultam ki, mert ivott. Elővettem telefonomat, és hívni kezdtem Robit, a mentorukat.
-Szia.-szóltam bele.
-Szervusz Szofi. Hogy vagy?
-Jól köszönöm. Viszont Leila elég rosszul van. Kórházba került.
-Igen. Hallottam. Sziki mondta. Amin lesz egy kis időm, bemegyek. Viszont most készülnünk kell az élő adásra. Sziki segített is nekem.
-Ó értem. Hát akkor jó munkát, nem is zavarok tovább.
-Szia.-köszönt el, és kinyomtam.
'Ez is elintézve' motyogtam magamban, és vissza mentem Leila szobájába.
Leila szemszöge
-Hűha. Úgy látom, hogy már jobban érzed magad.-mondta Szofi, mikor meghallotta, hogy Bennyvel nevetek.
-Igen. Már evett is. Büszke vagyok rá.-mosolygott Bence és súgott valamit Szofi fülébe.
-Menjetek a francba, hogy titkolóztok előttem.-"duzzogtam be".
-Tudod, hogy szeretünk.-rohant felém Szofi, és bele ugrott az ágyamba. Szerencsére semmilyen ápoló nő nem vette észre ezt a jelenetet, mert elég nagy valószinüséggel kicsapták volna a barátnőmet.
Sokkal jobb volt a hangulatom, annak ellenére, hogy mik történtek ma. Igaz, sajnálom, hogy Olivér és köztem vége, de még reménykedem hogy vissza jön. És az is oltárira zavar, hogy beteg vagyok, és ágyhoz vagyok kötve. Arról nem is beszélve, hogy teherbe estem, s a gyermek, aki a hasamban van, néhány nap múlva már nem lesz ott. Szóval, most reménykedve fekszem a kórház egyik beteg ágyán, és várom a csodát. Ami jelen esetben Olivér.
-Nem kéne felhívni a szüleidet?-kérdezte Szofi.
-Nem nagyon tartom velük a kapcsolatot. Egy héten kétszer beszélek velük, de semmi több. Szeretem őket, meg minden, de ezt ha megtudják... Tuti ide jönnének.
-De mégis csak a szüleid.
-Tudom.-vágtam hülye fejet.
Ajtó nyílásra lettem figyelmes. És akkor belépett az az ember, akit ölni tudnék. Igen, a volt barátnőmről van szó, Flóráról, aki ott hagyott engem egyedül egy albérletben, mert szerelmes lett.
 |
| Kovács Flóra |
-Te meg mi a szart keresel itt?-dülledtek ki a szemeim, és felültem.
-Hallottam, mi történt veled, így gondoltam, meglátogatlak.
-Flóra. több, mint másfél éve nem hallottam rólad semmit. Ott hagytál engem egyedül, egy pasi miatt. Érted? És most, ennyi idő után, még van pofád vissza jönni? Szánalmas vagy.
-Leila, kérlek hallgass végig. Dobott.
-Ki?-forgattam a szemeimet. -Csak nem Ádám, aki miatt szarban hagytál.
-De.
-És akkor ÉN mit tudok csinálni?- csapkodtam idegességemben.
-Na álljunk csak meg.-tette fel a mutató ujját Szofi. -Ha jól tudom, Leila és te már nem vagytok barátok. Akkor mit is keresel te itt?
-Azt gondoltam, hogy..esetleg..-makogott idegességében, és látszott rajta, hogy szégyenli magát.
-Mit? Mit gondoltál?-kérdezte Benny is, aki eddig csöndben nézte a "műsorunkat", é s fogalma sem volt semmiről.
-Bocsánat. Sajnálok mindent. De egyedül maradtam az utcán. Esetleg.. Lehetnénk mi újra... Tudod!
Nagyot sóhajtottam, és átgondoltam jelenlegi érzéseit. Végül is, kábé velem is ezt tette Oli. De én hiszek abban, hogy vissza jön
-Rendben. Megbocsájtok.
Flóra hozzám szaladt, és megölelt. Mit sem félve, hogy elkap tőlem valami csúnya betegséget. Szemem sarkából Szofira néztem, aki motyogott valamit, és dühös pillantásokat vetett a lány felé.
-A szüleid hamarosan megérkeznek.-vigyorgott, én meg tátott szájjal néztem.
-Micsoda? Miért? Ki hívta őket ide? Mi van? Nem jöhetnek ide. Nee!-hadartam.
-Igazából, én szóltam nekik, és azt mondták, ha már úton vannak, akkor be ugranak ide is.
-Hova mennek? Te tartod velük a kapcsolatot?
-Persze. Szinte minden nap beszélünk. Amúgy, mennek ki New Yorkba.
Kicsit szomorú voltam, hogy Amerikába közösen akartunk kimenni, de mindegy. Az ajtó újra nyílt, és belépett Olivér, és mögötte Ya ou. Nem ölték meg egymást. Hála az égnek. Viszont Oli megjelenése meglepett. Azt hittem, nem arak engem látni soha többet.
-Tessék. Hoztam neked kaját. Gondoltam, éhes vagy.-rakta Olivér az éjjeli szekrényemre az ennivalót.
-Köszönöm.
Ya ou és Olivér bemutatkoztak Flórának, és beszélgettek egy kicsit.
-Térjünk a lényegre. Hogy vagy?-szólalt meg Ya ou.
-Jól. köszi. Vagyis jobban.
Olivér rám nézett, és tudta, hogy hazudok. Igen. Szarul érezem magam, mert a szüleim hamarosan itt lesznek. Mert Flóra is itt van. De még sorolhatnám....
*Ajtó nyílás*
A doktor nő belépett, és én rögtön megragadtam az alkalmat. Megkérdeztem a legfontosabb dolgot.
-Mikor mehetek már vissza az Rtl székházba dolgozni?
-Két hét körül belül. -jött hozzám, és csekkolta, hogy van-e lázam.Lebiggyesztet szájal néztem rá, és kiviharozott a szobámból. Az orvost felváltva, a szüleim léptek be. Ó jaj.
Olivér szemszöge.....
Leila szülei léptek be a szobába. Anyukája csinos, vékony, szőke hajú nő, és apja pedig egy izmos férfi.
-Sziasztok.-tipegett be a magassarkújával Leila anyja. Az apja csak az ajtóban állt, és várt. Hogy mire, azt mi se tudjuk, de őszintén szólva, kicsit érdekes volt, hogy nem ment oda a lányához.
 |
| Leila szülei |
-Szia anya.-köszöntötte őt Leila.
-Hogy vagy?
-Hát. Láthatod.
-Istenem kicsikém, ugye semmi sérülésed nincs vagy ilyenek. Hadd nézzelek meg.-ült le az ágyra, és végig mérte a lányát.
-Dehogy.
-Jaj én meg milyen udvariatlan vagyok.-jutott eszébe, és már fel is állt, hogy bemutatkozzon nekünk.
Miután mindenkit megismert, még váltott velünk pár szót, majd indultak Amerikába. Pár perc múlva, eszembe jutott, hogy mennünk kéne Szikihez, és Robihoz, mert nekünk még egy fontos fellépésünk lesz ma, és még át kéne néznünk pár dolgot.
-Na nekünk mennünk kell próbálni.-kezdtem, és megindultam az ajtó felé, és követte őt a másik két fiú.
-Hová mentek?-kérdezte Flóra szomorúan.
-Próbára. Tudod, szombaton X-faktor.-szólalt meg Szofi, és lesajnálóan Flórára nézett. -Ya ou! A héten nem megyek be dolgozni. Leilával leszek. Itt alszom. Be hoznátok nekem néhány cuccot?
-Persze.-mosolygott Ya ou, és bezárta magunk mögött az ajtót....
