8.rész

Hahii! 

Katt

Meghoztam a következő részt!!! Tudom, hogy ebben a fejezetben sok kép van, és nem túl hosszú, de a következőt nagyon izgalmasra képzeltem el, szóval azt egy új részbe akarom belerakni. 
Köszönöm szépen, a sok látogatónak,feliratkozónak, és olvasónak, hogy kitartanak mellettem, és nagy izgalommal várják, hogy mi lesz a következő részben. És szeretném megköszönni azoknak is, akik írtak/írnak nekem kommenteket!! Nagyon szépen köszönöm!!! REMÉLEM, hogy még DUPLA, TRIPLA annyi feliratkozóm lesz, és még ennyi komment!!!
Jó olvasást!!!
Virág xoxo

Egy kicsit rendet raktam a lakásban, bár nem nagyon kellett mindent helyre rakni, mert a lányokkal az a szerencsém, hogy mindenki elpakol mindent maga után.
Akartam volna készíteni még valami nassolni valót, de csengettek....

Az ajtót kinyitva, ott állt a szőke hercegem. Ölébe ugrottam, és megcsókoltam.
-Megfogsz fázni.-suttogta, mert még mindig egy szál köntösben voltam, és vizes hajamat még mindig csak egy szál törölköző fedte.
-Nem baj.-mosolyogtam, és kiszálltam öléből. Megragadtam a kezét, és bevezettem a lakásba.
-Hát ez tényleg sokkal kisebb a mienktől.-mondta, és körülnézett a házban.
-Annyira azért nem is kicsi. Megmutatom a szobámat!-hadartam izgatottan, mint egy óvodás kisgyermek.
A szobába beérve, Oli rögtön lehuppant az ágyamba. Mosolyogva ránéztem, és mellé feküdtem.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe. Nekem az arcomra ragadt a mosoly, és szorosan átöleltem hideg testemmel Olivért.
-Te remegsz! Leila menjél hajat szárítani nyugodtan! Nem akarom, hogy megfázzál.
-Oké. De gyere te is.-nyavalyogtam, mert annyira nem volt kedvem most hajat szárítani.
Oli követett engem, és a fürdőszobában leült egy székbe. Nézett. Hajamat gyorsan megszáradt, és már annyira nem is fáztam.
-Most mit csinálsz?-ráncolta össze szemöldökét, és nézte, ahogy elővettem egy dobozt.
-Haj vasaló.-mosolyogtam rá.
Elkezdtem vasalni a hajam, ami szintén hamar kész lett. Feldobtam magamra egy gyors sminket, ami csak szempilla spirálból, alapozóból, szem ceruzából állt.
-Átöltözök, és tényleg nem fárasztalak tovább.-ígértem Olinak, aki csak bólintott egyet, és kiment a konyhába. -Aztán majd csinálhatnánk valami sütit vagy valamit.-kiáltottam utána a szobámból.
A gardróbom tele volt ruhákkal, de mégis az időjáráshoz alkalmazkodtam.

Oli végig nézett rajtam, mikor kimentem a konyhába.
-Csinos vagy.
-Jaj ne viccelődj már! Ez csak egy pulcsi és egy cica nadrág.-nevettem. -Na milyen kaját csináljunk?
-Valami csokisat.
-Valami gyümölcsöset!-hangoztattam az én ötletem.
-Csoki és gyümölcs? Érdekes összeállítás.
-Tudom már! Csokis tekercs epres krémmel. Na mit szólsz?-pattant ki a fejemből az ötlet.
-Álljunk neki!
Előkészítettünk mindent, és Oli nagyon sokat segített. Olyan jól süt, és főz, hogy az hihetetlen.
A sütőbe beraktunk két tepsi csokis masszát, és az epres krémet pedig hagytuk egy kicsit állni.
-Mit csináljunk, míg sülnek a sütik?-kérdezte Oli.
-Beszélgessünk. Egymásról. Benne vagy?
-Rendben! Mesélj magadról.-kérte Oli. Én pedig megköszörültem a torkom, és belekezdtem életembe.


-Ovis koromat nem fogom elmesélni, mert azt nagyjából ismered. Az iskoláról beszélve, második év vége után, azért mentem el a suliból, mert a szüleim úgy döntöttek, hogy elvisznek egy komolyabb iskolába. Ahol az álmaimat valóra válthatom. És így történt. Elköltöztünk Budapestről Nyíregyházára.
Az ottani gyerekek viszont nem nagyon fogadtak be engem, csúfoltak, bántottak.Csúfoltak a szőke hajam miatt. Mindig le szőkéztek. Visszafogodt, félénk lány voltam. Ott a szüleim beírattak pompon lánynak. Gondviselőim később belátták, hogy itt nincsenek barátaim, és mindenki utál. Így kitalálták, hogy a nagyszüleimhez költözünk, Ráckevére. Ott beiratkoztam egy tánc iskolában, ahol felfedezték ügyességemet. 13-14 éves koromban versenyekre jártam, tánc táborokba vittek, ahol éjszaka mindig bátorság próbákon kellett részt vennem, hogy növeljék az önbizalmam. Ezt két éven keresztül csinálták. Aztán 17 éves koromban a gimiben egyre több fiú érdeklődött irántam. Utána történt egy botrány. Össze jöttem egy olyan pasival, aki bántalmazott. Hazudozott rólam. Majd szakítottam vele. A szüleim feljelentették őt, és azóta már külföldön csinálja ezeket szerencsétlen lányokkal. 19 éves koromban úgy döntöttem, hogy Budapestre költözöm, a legjobb barátnőmmel, Flórával. A szüleink bíztak bennünk. Csak hát Flóra otthagyott engem egy fiú miatt. Az albérletben elkezdtem keresgélni munkákat. Fel is vettek engem egy tea házba, ahol én kiszolgáló lány voltam. Ott dolgoztam másfél évet. És ott ismerkedtem meg Dáviddal. Mivel ő egy újgazdag beképzelt sznob ember, ezért ő mondta, hogy mondjak, fel ő majd ellát pénzzel. Így is lett. Beköltöztem hozzá. Szakítottunk Dáviddal, aki csak kihasznált, és megcsalt. Az Rtl székházban dolgozom. Ezt követően, most itt vagyok. És van egy új legjobb bartánőm, és egy fantasztikus barátom.-fejeztem be a kis történetemet, és visszatért minden emlék. Bevallom, kicsit megkönnyeztem.
Oli behunyt szemmel érezte át azokat, amik velem történtek.
-Te jössz.-mondtam már szinte sírva, és nevettem.

-Rendben. Szóval az ovis koromat én se nagyon elemezném. Az általános suli alsó tagozatában velem se történt sok minden. Viszont mikor felsős lettem, elég népszerű lettem. Őszintén szólva, ezt élveztem is. De  mikor hatodikos lettem, a szüleim elváltak. Apám elment külföldre dolgozni.A tesómmal, és anyukámmal egyedül maradtunk. Volt, mikor alig volt ennivalónk. Az iskolában a tanárok segítettek nekünk. Aztán közép suliban a tesóm, elment dolgozni, hogy több pénzünk legyen. Két három év után, anyám kiköltözött külföldre, hogy ott dolgozzon. A kereszt apukámra maradtunk, aki elvitt minket Budapestről. Ő vigyázott ránk. De én nem akartam vele maradni, ezért visszaköltöztem Pestre. Itt a nagypapámmal, és nagymamámmal éltem. Próbálkoztam egyedül az X-faktorban. De nem jártam sikerrel. Aztán találtunk egymásra a srácokkal. És most itt vagyunk együtt. És te itt vagy nekem.-hagyta abba ő is beszédjét.
-Ez furcsa. Te nem beszéltél a barátaidról, és barátnőidről.-mondtam.
-Mert nem volt igazi barátom. És a barátnőim komolyan kihasználtak.
-Sajnálom. Nem tudtam.
-Hagyjuk inkább. Nézzük meg a sütit, mert szerintem már jó.-próbálta kerülni a témát. Megegyeztünk, hogy senkinek nem mondjuk el az itt hangzottakat, és nem hozzuk fel ezt témára.

Oli kivette a két tepsi csokis sütit, én pedig lecsekkoltam az eper krémet. Olivér átkarolta hátulról a hasamat, és hátrahúzott. Megpuszilta a nyakam és egy szeretleket súgott a fülembe, én megfordultam, felpattantam az ölébe, lábamat átkulcsolva derákán, és ő pedig felrakott a konyha pultra. Olyan erősen elkezdtünk csókolózni, hogy majd' el ájultam. 
Kezeit derekamra tapasztotta, én pedig hajába belemarkoltam. Mikor abbahagytuk, kicsit elszédültem.
-Bocsánat.-mondta sűrű levegő vétel közben. Én csak megvontam a vállam, és a szájára egy puszit nyomtam.
Leugrottam a pultról, és kivettem a tepsiből a két csokis piskótát.
Mind a kettőbe belekentem az eper krémet, és összetekertem őket. Készen volt a két tekercs.

-Vigyünk a srácoknak is?-kérdeztem Olitól.
-Vihetünk. Mondta. 
-De akkor vigyük át mindkettőt, és együk meg együtt.
-Oké. Viszont hozz magaddal táskát, mert szerintem utána elmegyünk valahova oké?
-Rendben akkor 1 perc.
-Hagyok a lányoknak néhány szeletet!-kiáltotta utánam.
Vittem magammal egy kis táskát, amiben a pénztárcám és a telefonom volt, és elvittem egy bőr dzsekit magammal.
-Mehetünk!-mondtam, és felvettem egy szürke cipőt.
Elvettem tőle a sütit, hogy nehogy már ő hozza, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy ő akarja hozni. Hát oké. Egyik kezében egy tálca fincsi sütemény, és a másik keze pedig az én derekamat fogta. De a keze olyan vicces kedvében volt, hogy lejjebb ment, és már a fenekemet fogta. Bezártam lakásunkat, és benyitottunk Olivérékhez.
-Ki az?-ugrott elő Sziki, mintha csak egy akció filmben érezné magát. Mikor megpillantott minket, szólt Bennynek és Ya ounak, hogy itt vagyunk. Bementem a nappaliba, ahol már az asztalon ott volt az epres tekercs. Ya ou, Sziki és Benny nyál csorgatva nézték a sütit, én pedig Olira vártam, hogy hozzon kést.
Olivér visszatért egy késsel, és felvágta a sütit. pillanatok alatt elfogyott a másfél rúd.
-Nem megyünk el valahova?-kérdeztem.
-Menjünk!-szólt Ya ou, és bement a szobájába.
Oli a combomra rakta a kezét, s elkezdte simogatni. Kettőnk közelsége feltűnt Szikinek és Bennynek.
-Ti együtt vagytok?-kérdezte Benny.
Én ránéztem Olira, aki válaszolt helyettem.
-Igen.
-De ti nem tudtátok?-értetlenkedtem.
-Csak sejtettük.
-Na jó hagyjuk szegényeket. Inkább menjünk bowlingozni!-szólt Sziki, nekem pedig felcsillant a szemem.
A srácok átöltöztek, és 5 percen belül már indulásra készek voltunk. Ya ou nyitotta az ajtót, mikor hirtelen eszembe jutott.
-Mivel megyünk?
-Ó basszus tényleg.-mondta Oli, és gyors gondolkozásba kezdett.
-10 perc múlva indul a közelből egy busz. Az ott megáll a bowling pályánál.-pattant ki Sziki fejéből az ötlet.
-Akkor futás.-mondta Benny, és mindenkiből kitört a nevetés. Gyorsan elindultunk, és még szerencsénk volt, hogy elértük a buszt. Lefoglaltunk egy négyest, és mindannyian leültünk. Kivéve Olit. Ő felajánlotta a helyét, és állt mellettem. Viszont nem könnyű híresnek lenni. A lányok, és a felnőttek sikítozva jöttek oda hozzánk. Hurrá. Egész úton autogramokat osztogattak a fiúk, de szerencsére hamar oda értünk, tehát nem kellett végig hallgatni a szokásos szöveget. A buszról leszállva, még találkoztunk pár rajongóval, akik képet akartak. Aztán megpillantottuk az épületet. Izgatottan mentem be, és vettem ki a pénzt a tárcámból, de Oli mindenkiét kifizette. Cipőt cseréltem, és elkezdtem keresgélni a megfelelő súlyú gömböt. A srácok segítettek nekem, és végül kaptam egy kék golyót. Nagyon jól szórakoztunk, nevettünk, de az utolsó fél órát elrontották a rajongók. Ők is megjelentek a teremben. Én komolyan  örülök annak, hogy vannak a Bythewaynek rajongói, és ráadásul ilyen sok, de van olyan pillanat, mikor kicsit idegesítőek, hogy mindenhol ott vannak.
Részletezném a bowlingozást, de annyira jó volt, hogy szavakba nem lehet önteni.
Délután még elmentünk a vásárba, és ott nézelődtünk, meg sok sok rajongóval találkozunk ismét. Képeket és autogramokat ajándékoztak a fanoknak. Az idő úgy eltelt, hogy mire észbe kaptunk, már három negyed hét volt. Jaj ne! Nyolckor élő adás.
A kisbusz, már rögtön oda jött értünk mert késésben voltunk. Nem is mehettünk már vissza a Corvinra.
Száguldoztunk a vizes úton, és késve, de odaértünk. A székház bejárata előtt emberek nyüzsögtek, de mivel már viszonylag sötét volt, nem ismertek fel minket. Viszont mikor bementünk, a tömeg észre vett minket, és sikoltoztak. Három biztonsági őrrel tudtunk nehézkesen bejutni a színfalak mögé. A sminkesek és fodrászok máris kezelésbe vettek minket. Semelyikünk nem mert megszólalni. A némaságot azonban egy csinos barna hajú lány törte meg, Szofi.
-Késtetek!-mondta idegesen, és mindannyiunknak egy lapot osztott ki.
-Ezek mik?-kérdeztem beleolvasva a pergamenbe.
-Ezt Bogi küldi. Az X-faktor egyik fő munka társa. Minden itt dolgozónak, és versenyzőnek el kell olvasni.
-Ráér.-csaptam le az üveg asztalra, a számomra fölösleges papírt.
-Készen vagy.-mondta nekem a sminkes.
-Köszönöm. Szofi adnál ruhát?-kérdeztem idegesen.
-Hogyne.
Oda mentem Olihoz, akinek a haját állította be egy alacsony srác. Lenéztem Olivérre, és leguggoltam hozzá. Megsimítottam combját, és egy jó nagyot sóhajtottam.
-Menni fog. Tegnap nagyon ügyesek voltatok!
-Ha most tovább jutunk, akkor elmegyünk bulizunk!-nézett mélyen a szemembe. Megpusziltam és elvettem Szofitól a ruhát, amivel időközben megérkezett. Már készültem átöltözni, mire néhány táncos lány kiabálva jött be.
-Leila! Kittinek kiment a bokája. Nem bír ráállni. És így meg kevesen vagyunk.-visítoztak, és be jött két táncos fiú, Kittivel a kezükben.
-Úr isten. Mennyire fáj? Ma egyáltalán nem tudsz színpadra lépni?-dobtam le mindent a kezemből, és odamentem hozzájuk.
-Nem hinném.-mondta Kitti zokogva.
Elővettem telefonomat, és hívtam a székház orvosát, aki pillanatok alatt kezelésbe vette Kittit.
-Akkor most mi lesz? Nélküle nem tudunk minden táncot eltáncolni.-mondta az egyik táncos.
-Akkor jöjjön a csere lány.
-Andi? Jaj ne már! Ő olyan gáz.
-Nincs vita! Ő tudja rajtatok kívül csak a táncot.
-Igaz. De otthon van. Mire ideér, vége lesz az adásnak.
-Akkor beállok én. Úgyis csak kettő táncban szerepel. Nem? -adtam be a derekam.
Én felvettem egy táncos ruhát, és mielőtt elmentem volna a lányokkal, elbúcsúztam Olitól, akinek épp készen lett a haja.
-Bocsánat. De szorítok! Még elküldök néhány SMS-t.
-Nem tehetsz róla. És inkább te ne rontsd el.-puszilt meg, én pedig elindultam. Kezem izzadt, testem remegett. Úgy izgultam a srácokért, ahogy még soha.
A műsor elindult, Bence és Lilu pedig elmondták szokásos szövegüket. Viszont ez a nap egy újabb esélyt ad. Egy újabb esélyt arra, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a győzelemre. És hogy a mai napot egy csodás bulival zárhassuk. A versenyzők már a színpadon voltak, és énekelték a nyitó számot.
Tulajdonképpen egész remekül sikerült minden. Néhány óra után viszont Lilu visszaszámolt. Küldtem gyorsan egy utolsó SMS-t a fiúkra. A közönség visszaszámolt. És ennyi. Ideges lettem, nem tudtam, hogy mit is tudnék csinálni. Kezemet tördelve néztem a színfalak mögül, hogy mi a helyzet. Elkezdték bekonferálni a versenyzőket. Testem összerezzent, mert valaki hátulról átölelt. Hátrafordultam, és a szerelmemmel találkozott szemem...