7. rész

Sziasztok Drágáim!!!

Ha tudnátok, hogy mennyi minden történt velem ebben a pár napban... Na mindegy is.. Ne rólam beszéljünk! Írjatok SOK KOMIT!!! És ha már a kommenteknél tartunk, akkor leírhatjátok azt, hogy hogy telt a MOSOLY NAPotok. Remélem nektek nagyon jól telt! Nekem nem volt valami fantasztikus, de azért volt lehetőségem mosolyogni. 
ÉS  A LÉNYEG!!! 6000 látogató!!! ♥♥♥ 
Viszont, amiért szomorú voltam/vagyok. Nagyon kevés komment érkezett a 6.részre. Remélem, hogy erre sokkal, de sokkal több fog érkezni! ♥ Bízom bennetek!

Olivér egy darabig nézett. Mosolygott. És megölelt. A fülembe ezt súgta: 'SZERETLEK'.
Fél lépéssel hátrébb ment, és olyan dolog történt, amit soha életben nem fogok elfelejteni!
Száját számhoz tapasztotta, és megcsókolt. Hihetetlen érzések keringtek bennem, és egyszerűen csak azét éreztem, hogy szabad vagyok....

Eltoltam magamtól a szőke magas srácot, és egy nagyot nyelve így szóltam:

-Mit...Mit csinálunk?- szemeim remegtek, tenyerem izzadt, fejem vérvörös volt.

Oli arcára piros pír ült, és szegényke nem tudott megszólalni. talán valami olyasmit motyogott, hogy bocsánat.

-Oli. Én nem azért mondtam. Én szeretlek. Csak ez hirtelen jött. 

-Igazad van. Nem is tudom, hogy miért csináltam ezt. Inkább megyek a srácokhoz.

-Ne! Kérlek maradj. hiányzol. 

Oli visszafordult, s megölelt. 

'Akkor mi most együtt vagyunk?' suttogtam a fülébe, és ö pedig elmosolyodva bólintott egyet.

-Hogy hogy szeretsz?-kérdezte meglepődve, és leültünk két puffra.

-Tudod, mióta megláttalak, azóta érezek valamit irántad. És te vagy az az ember, aki megfogja változtatni az életemet, és remélem, hogy te vagy az az ember, aki küzdeni fog velem a végsőkig. 

-Én leszek az. Ígérem.

Az asztalon lévő Iphonom képernyője felvillant. Ya ou hív.
-Szia Ya ou!
-Heló. Nem tudod, hogy merre van Oli? Mindenhol őt keressük, de sehol se találjuk.
Lefogtam a telefont, és Olinak súgtam, hogy őt keresik.
-Nem vagyok itt-suttogta, de azt már inkább tátogásnak nevezném.
Kezemet combomba ejtettem, s újra a telefonba szóltam:
-Nem láttam.
-Oké. Azért köszi. Te hol vagy?
-A 18-as szobában. A sajátomban. Tudod kaptam én is egyet. De miért?
-Tudod, reggel neked adtam egy lapot. És az egy nagyon fontos lap, szóval kellene.
-Jaj nem kell! átviszem én. Időm mint a tenger.-próbáltam cselezni, de nem sikerült átjön.
-Ne fáradozz.
És kinyomta.
-Basszus. Oli menj ki! Ya ou átjön.
-Nincs időm kimenni, mert az feltűnne neki.
-Ahj! Akkor bújj el a ruhák mögé. Végül is csak egy lapért jön.
*Kopogtatnak az ajtón*
-Shh! Most csöndbe maradj Kérlek! Nyitom!
-Szia!-vigyorgott Ya ou.
-Hali. Itt a lap. És ha megbocsátasz. Nekem még nagyon sok dolgom van.-próbáltam lekoppintani, és bezárni az ajtót, de ő lábával kitámasztotta.
-Miért akarod hogy elmenjek?-közeledett felém.
-Nem akarom. Tényleg nagyon jó így itt veled, de nekem nagyon sok dolgom van még.
-Például?
-Ööö. Például az új koreográfiát át kell néznem a jövőhétre.
-Dehogy kell. Ha tovább jutunk, megyünk bulizni.
-Menjetek csak.
-Te is jössz.
-Dehogy megyek ne hülyéskedj.-néztem rá, és már tényleg egyre és egyre közelebb jött hozzám.
-Ne kötekedj már!
-Ya ou! Kérlek szépen. Most szeretnék egyedül lenni.
Hosszan nézett, és kiment az ajtón. Oli előjött a ruhák mögül, és így szólt.
-Ez meg mi volt?
-Bolond!-mondtam, és Oli nyakát átkarolva megcsókoltam. Annyira szeretem. És ő is engem. Ennél jobb már nem is lehetne.
Amikor órákon keresztül beszélsz vele, szereted, öleled, csókolod, ölében ülsz.. Ahw. Istenem de imádom. Telt múlt az idő, s elérkezett a Döntő kezdése.
A kulisszák mögé bekukkantottam, és még mindenki frizuráján, sminkjén igazítottak, és már mehetett is az adás. Lilu és Istenes Bence hülyéskedtek, szöveget tanultak. Aranyosak voltak na. Felszaladtam a színpadra, ahol minden stábos, tervező, rendező stylist, kamerás ott volt. Beállították a hangokat meg mindent. A nézők folyamatosan áramlottak be, tolongottak. Óvatosan be tipegtem a magassarkúmmal, és próbáltam elkerülni  a veszélyt, hogy elbotlom néhány kábelen és vezetéken.
Körülnéztem, s láttam még néhány helyet az első sorban. Rögtön "lefutottam", de az egyik biztonsági őr megállított, hogy oda csak VIP jegyesek, stábosok, és rokonok ülhetnek. Előhúztam a táskámból a stábos kártyám, és szomorúan tudomásul vette, hogy engem nem küldhet ki az élő adásról.
A műsor elkezdődött. Taps viharok, sikoltozások, 8 perces szünetek, tolongó emberek, és még sok más galiba.
-Az utolsó produkcióhoz érkeztünk! Robi! A te utolsó fantasztikus csapatod következik.-jött be Lilu egy elragadtatóan bájos mosollyal.
-Látod Lilukám nem csak hogy csinos vagy, de még kedves is. Tehát jöjjön az én kedvenc csapatom, a Bytheway!-kiáltotta Szikora Robi, aki egy olyan dolgot mondott ki, amit szerintem 3 perc múlva már a neten fogok látni. Kedvenc csapata? Ilyen nem is lehetne mondani.
A kisfilmjük következett, amelyben én is(!!!) benne voltam, sőt még egy interjút is adtam le a srácokról. AHA! Most már tudom, hogy miért vettek engem kamerával, miközben beszéltem a riporternek. A nagy taps közben a nézőtér első sorába, az utolsó szabad helyre, azaz mellém, leült egy szőke lány. Arcát csak akkor láttam meg, mikor felém fordult, és duzzogott egyet. Ági. Na már csak ő hiányzott.
Videó bemutatójuk végére érve, elindult a zene és a Bytheway tűnt fel a színpadon. Úr isten milyen álom helyesek, milyen jó a ruhájuk, a hangjuk és ahj. Milyen aranyos Olivér.
Oli rám pillantott a különleges mozgása előtt, és elmosolyodott. Vissza mosolyogtam, és kíváncsian vártam, hogy hogy fog menni neki a csípő mozgatás. Meglepetésemre, nagyon jól csinálta. Sőt. Jobban ment neki, mint próbákon. A lányok sikítottak, üvöltöttek, sírtak, fényképeztek és videóztak. Nagyon tetszett nekik. Ági arcára pillantottam, és így szóltam:
-Tényleg, nagyon szar, és buzis ez a csípő mozgatás, mondtam cinikusan, és rákacsintottam.
Ő  csak ott duzzogott tovább, fogta a cuccát, és otthagyott engem az előadás végén. Én sikongatva tapsoltam, és nagyon büszke voltam rájuk.
A mentorok elmondták véleményüket, és mit ne mondjak. Rosszabbra számítottam.

                                                                           ***
Tegnap este az első élő adás után hulla fáradtan mentem haza, s le se fürödtem, bezuhantam az ágyba.
Reggel körülbelül fél tizenegykor keltem fel, és rögtön elmentem zuhanyozni, és hajat mosni. Felfrissülésem után, megettem a reggelit, amit a lányok készítettek. És az időjárásról beszélve, már nincsenek akkora nagy viharok, de azért még nem túl tiszta az idő. Törölközővel a fejemen, egy szál köntösben, és fogkefével a számban járkáltam a lakásban. Komolyan pont mint egy csajos filmben. Igazából Anikót és Lilit nem nagyon izgatta, hogy én így sétálok ide-oda, viszont Pilit kicsit zavarta. Ezt elfelejtve, Oli írt egy SMS-t. Iphonomat előkaptam, köntösöm zsebéből, és örömmel olvastam a mondatot.

-------------------------------
Olivér Patocska:
Jó reggelt! remélem nem keltettelek fel!

Leila Szabó:
Szió! Nem már fent vagyok! Ma csinálunk valamit? ☺

Olivér Patocska:
Hívlak!
--------------------------------


És így volt. Abban a pillanatban hívott.
-Szia-mondtam izgatottan.
-Mit akarsz ma csinálni?
-Hú. Hát ma hánykor érsz rá?
-Várjál! Megnézem a naptárban, hogy mikor érek rá. Várjál! Gáz van. Ma a másik barátnőmmel találkozok. Sorry!
Rám tört a röhögő görcs. Annyira imádom, mikor ilyen "vicceket" süt el.
-Komolyra fordítva a szót. Ma már nem kell bemennünk a Lurdyba próbálni a párbaj dalt, mert mi már voltunk a srácokkal. Szóval tiéd vagyok egész nap.-hangoztatta az alábbi szavakat Oli.
-Mi? Mikor voltatok? És én hogyhogy nem voltam ott? Ne már.
-Bocsi. De nem akartunk felkelteni hajnal ötkor.
-Ja jól van. Akkor mindegy. Figyelj, most mennek el a lányok Dóriékkal valahova kikapcsolódni, én még megszárítom a hajam aztán én is szabad vagyok.-mosolyogtam, de 100%, hogy nem látja.
-Tudod mit? Átmegyek! Öt perc.
-Oké. Szia!
Leraktam a telefont, és elköszöntem a csajoktól. Hagytak nekem egy kulcs másolatot, amit még tegnap másoltattak, hogy ne történjen megint probléma.
Egy kicsit rendet raktam a lakásban, bár nem nagyon kellett mindent helyre rakni, mert a lányokkal az a szerencsém, hogy mindenki elpakol mindent maga után.
Akartam volna készíteni még valami nassolni valót, de csengettek....