Koncert

Sziasztok!
Mint tudjuk, ma lesz a Bytheway a West Endben. Nos, én természetesen elmegyek, szóval gyertek minél többen!

" Kapcsolódj ki két vásárlás között és légy Te a GLAMOUR-napok sztárja! 
Hogy egy kis ritmust vigyünk a vásárlásba, szombaton 17 órától az X-Faktor új csapata, a ByTheWay is fellép a GLAMOUR színpadán! 
Látogass el hozzánk, mert ezen a hétvégén rengeteg meglepetés és nyeremény vár rád! "

Vadászat indul! Újra GLAMOUR-napok! - Sztárhírek - GLAMOUR Online





Tehát, induljatok vásárolni, és 5 órakor pedig hallgassuk együtt a Bythewayt!
Virág :*

10.rész

Zene: KATT

Sziasztok :)
Tudom, hogy nagyon régóta nem jelentkeztem, de sajnos lehetetlen volt. De most nem húznám az időt, itt lenne a 10. rész. Remélem tetszeni fog!!!!!Sok kommentet, és feliratkozót szeretnék látni. :*
Jó olvasást!
xoxo


Oli érezte, hogy már nem rángatózom, és elengedett.
- Gyere be mert megfázol.- simította végig a nedves karomat Szofi, és hirtelen összeestem. Lezuhantam a földre...


Zajokra ébredtem. Kinyitottam szemem, s egy fehér falas szobában találtam magam. Körülöttem állt a legjobb barátnőm, Szofi, a Bytheway és egy fehér köpenyes nő. Nem kellett sokat gondolkoznom tudtam, hogy kórházban vagyok. Jaj ne.
-Jó reggelt.-köszöntöttek kórusban.
-Miért vagyok itt?-kérdeztem, kicsit rekedtes hangon.
-Nos ezt hamarosan megtudod. Viszont a barátnőddel beszédem van.-mondta a doktor nő, majd kiviharzott Szofival. Én boci szemekkel néztem Olira, aki leült az ágyamra, és egy puszit nyomott a fejemre. 
-Mi történt velem? És miért vagyok itt?-ismételtem a kérdést, s körülnéztem.
-Pár napja  a szakadó esőben rohangáltál, ordibáltál. Ha minden igaz, tüdőgyulladásod van.-húzta el a száját Olivér. -De még mi se tudjuk biztosan. 
Elkerekedett szemekkel fordultam Bennyre, aki csak bólintott egyet. Szóval igaz.
-Nem emlékszel semmire?-simította meg a hajamat a szőke hercegem.
Én megráztam a fejem, mire visszajött Szofi és a doktor nő. 
-Nos.-kezdte az orvos, majd megfogta a homlokom. -Lázad már nem olyan magas, amilyen volt, aminek nagyon örülök.Viszont van két rossz hírem. Az egyik az, hogy tüdő gyulladásod van. A másik pedig, hogy ha minden igaz, már pedig a kollégáim nem nagyon szoktak tévedni ilyesmi dologban, terhes vagy. Sajnálatos módon, a babát nem tarthatod meg, mert a tüdő gyulladás elég veszélyes lehet a kis csöppségre.-fejezte be.
-Terhes vagyok? -kérdeztem, és egy nagy könnycsepp gördült le arcomon. 
-Micsoda?-ordított Olivér a sokkoló hír hallatán.
Mindenki elkezdett üvöltözni. Vagyis majdnem mindenki. Ya ou csak ült, és fogta a fejét. Hirtelen eszembe jutott minden, ami pár nappal ezelőtt történt. Ya ou ejtett teherbe. Ezért fogja a fejét. Uram isten.
Pár másodperc múlva már mindenki csöndben volt. Mivel egy kérdés volt mindenki fejében. Ki lehet a gyermek apja? Mert Olivér biztos, hogy nem. 
-Én voltam. Én vagyok a gyermek apja. És sajnálom Leila. Oli, téged meg nem akartalak megbántani. Csak ittam. Ahogy Leila is.-ismerte be Ya ou. Hangja meggyötört volt, de őszinte.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy.-indult el Oli Ya ou felé, de gyorsan megfordult és rám nézett. 

Az igazi barát melletted van jóban, s rosszban.

-Hogy tehetted ezt? Miért nem mondtad el? És mégis mit jelentsen ez közted és Ya ou közt?-figyelt engem lenézően, majd meg sem várva a válaszomat, folytatta: -Tudod mit? Nem érdekel a mentegetőzésed. Köztünk mindennek vége.-viharzott ki a szobámból, és becsapta az ajtót. 
Könnyeim hullottak, mindenki vigasztalni próbált.
   Pár órával késöbb Szikinek el kellett mennie, de mondta, hogy siet vissza. A doktor nő is elhagyta a szobát,  hogy hagyjon minket kicsit magunkra.
-Leila. Én nem akartam, hogy balhé legyen.-kezdte a bocsánat kérést Ya ou, és Benny mellé állt.
Szipogva letöröltem könnyeimet, majd megvontam a vállam, s Szofira néztem, aki az ágyamon ült.
-Én nem haragszom rád, hiszen tudom, hogy nem akartad ezt. Csak ittál kicsit.-Ölelt meg, és egy puszit nyomott a fejemre. 
-Oli utál.-kezdtem jobban sírni.
-Nem utál, csak megharagudott rád. Tudod, hogy milyen hisztisek tudnak lenni a fiúk. Vissza fog jönni. Egyébként jó lenne, ha ennél is valamit. Nyomott a kezembe banánt.
Fintorogva eltoltam magamtól, és behunytam a szemem..

Szofi szemszöge

Miután a "vádolttal" váltottam pár szót, Benny elment Ya ou val a büfébe, én pedig elkezdtem keresni Olivért.

Szerencsémre hamar meglett a fiú.

-Szia.-ültem le mellé a földre.

-Szia.-hangzott el a válasz.

-Ne haragudj Leilára. Ivott "kicsit".

-Megcsalt engem. Érted? Megcsalt. Ráadásul a csapat társammal.

-De nem direkt csinálta. Értsd már meg.
-Engem nem érdekel. Egy ideig nem akarok róla semmit se hallani.
-Adj neki egy esélyt kérlek. Nagyon szeret téged.
-Na én ezt nem hallgatom tovább állt fel, és ott hagyott engem.

Őszintén szólva, kicsit mérges vagyok én is Leilára, mert tudja jól, hogy tetszik nekem Ya ou. Csak azért nem borultam ki, mert ivott. Elővettem telefonomat, és hívni kezdtem Robit, a mentorukat.
-Szia.-szóltam bele.
-Szervusz Szofi. Hogy vagy?
-Jól köszönöm. Viszont Leila elég rosszul van. Kórházba került.
-Igen. Hallottam. Sziki mondta. Amin lesz egy kis időm, bemegyek. Viszont most készülnünk kell az élő adásra. Sziki segített is nekem.
-Ó értem. Hát akkor jó munkát, nem is zavarok tovább.
-Szia.-köszönt el, és kinyomtam.
'Ez is elintézve' motyogtam magamban, és vissza mentem Leila szobájába.


Leila szemszöge

-Hűha. Úgy látom, hogy már jobban érzed magad.-mondta Szofi, mikor meghallotta, hogy Bennyvel nevetek.
-Igen. Már evett is. Büszke vagyok rá.-mosolygott Bence és súgott valamit Szofi fülébe. 
-Menjetek a francba, hogy titkolóztok előttem.-"duzzogtam be".
-Tudod, hogy szeretünk.-rohant felém Szofi, és bele ugrott az ágyamba. Szerencsére semmilyen ápoló nő nem vette észre ezt a jelenetet, mert elég nagy valószinüséggel kicsapták volna a barátnőmet.
     Sokkal jobb volt a hangulatom, annak ellenére, hogy mik történtek ma. Igaz, sajnálom, hogy Olivér és köztem vége, de még reménykedem hogy vissza jön. És az is oltárira zavar, hogy beteg vagyok, és ágyhoz vagyok kötve. Arról nem is beszélve, hogy teherbe estem, s a gyermek, aki a hasamban van, néhány nap múlva már nem lesz ott. Szóval, most reménykedve fekszem a kórház egyik beteg ágyán, és várom a csodát. Ami jelen esetben Olivér.
-Nem kéne felhívni a szüleidet?-kérdezte Szofi.
-Nem nagyon tartom velük a kapcsolatot. Egy héten kétszer beszélek velük, de semmi több. Szeretem őket, meg minden, de ezt ha megtudják... Tuti ide jönnének.
-De mégis csak a szüleid.
-Tudom.-vágtam hülye fejet.

Ajtó nyílásra lettem figyelmes. És akkor belépett az az ember, akit ölni tudnék. Igen, a volt barátnőmről van szó, Flóráról, aki ott hagyott engem egyedül egy albérletben, mert szerelmes lett. 

 Kovács Flóra

-Te meg mi a szart keresel itt?-dülledtek ki a szemeim, és felültem.
-Hallottam, mi történt veled, így gondoltam, meglátogatlak.
-Flóra. több, mint másfél éve nem hallottam rólad semmit. Ott hagytál engem egyedül, egy pasi miatt. Érted?  És most, ennyi idő után, még van pofád vissza jönni? Szánalmas vagy.
-Leila, kérlek hallgass végig. Dobott.
-Ki?-forgattam a szemeimet. -Csak nem Ádám, aki miatt szarban hagytál.
-De.
-És akkor ÉN mit tudok csinálni?- csapkodtam idegességemben.
-Na álljunk csak meg.-tette fel a mutató ujját Szofi. -Ha jól tudom, Leila és te már nem vagytok barátok. Akkor mit is keresel te itt?
-Azt gondoltam, hogy..esetleg..-makogott idegességében, és látszott rajta, hogy szégyenli magát.
-Mit? Mit gondoltál?-kérdezte Benny is, aki eddig csöndben nézte a "műsorunkat", é s fogalma sem volt semmiről.
-Bocsánat. Sajnálok mindent. De egyedül maradtam az utcán. Esetleg.. Lehetnénk mi újra... Tudod!
Nagyot sóhajtottam, és átgondoltam jelenlegi érzéseit. Végül is, kábé velem is ezt tette Oli. De én hiszek abban, hogy vissza jön
-Rendben. Megbocsájtok. 
Flóra hozzám szaladt, és megölelt. Mit sem félve, hogy elkap tőlem valami csúnya betegséget. Szemem sarkából Szofira néztem, aki motyogott valamit, és dühös pillantásokat vetett a lány felé.
-A szüleid hamarosan megérkeznek.-vigyorgott, én meg tátott szájjal néztem.
-Micsoda? Miért? Ki hívta őket ide? Mi van? Nem jöhetnek ide. Nee!-hadartam. 
-Igazából, én szóltam nekik, és azt mondták, ha már úton vannak, akkor be ugranak ide is.
-Hova mennek? Te tartod velük a kapcsolatot?
-Persze. Szinte minden nap beszélünk. Amúgy, mennek ki New Yorkba. 
Kicsit szomorú voltam, hogy Amerikába közösen akartunk kimenni, de mindegy. Az ajtó újra nyílt, és belépett Olivér, és mögötte Ya ou. Nem ölték meg egymást. Hála az égnek. Viszont Oli megjelenése meglepett. Azt hittem, nem arak engem látni soha többet.
-Tessék. Hoztam neked kaját. Gondoltam, éhes vagy.-rakta Olivér az éjjeli szekrényemre az ennivalót.
-Köszönöm.
Ya ou és Olivér bemutatkoztak Flórának, és beszélgettek egy kicsit.
-Térjünk a lényegre. Hogy vagy?-szólalt meg Ya ou.
-Jól. köszi. Vagyis jobban.
Olivér rám nézett, és tudta, hogy hazudok. Igen. Szarul érezem magam, mert a szüleim hamarosan itt lesznek. Mert Flóra is itt van. De még sorolhatnám.... 
*Ajtó nyílás*
A doktor nő belépett, és én rögtön megragadtam az alkalmat. Megkérdeztem a legfontosabb dolgot.
-Mikor mehetek már vissza az Rtl székházba dolgozni?
-Két hét körül belül. -jött hozzám, és csekkolta, hogy van-e lázam.Lebiggyesztet szájal néztem rá, és kiviharozott a szobámból. Az orvost felváltva, a szüleim léptek be. Ó jaj.

Olivér szemszöge.....
Leila szülei léptek be a szobába. Anyukája csinos, vékony, szőke hajú nő, és apja pedig egy izmos férfi.
-Sziasztok.-tipegett be a magassarkújával Leila anyja. Az apja csak az ajtóban állt, és várt. Hogy mire, azt mi se tudjuk, de őszintén szólva, kicsit érdekes volt, hogy nem ment oda a lányához.

Leila szülei

-Szia anya.-köszöntötte őt Leila.
-Hogy vagy?
-Hát. Láthatod.
-Istenem kicsikém, ugye semmi sérülésed nincs vagy ilyenek. Hadd nézzelek meg.-ült le az ágyra, és végig mérte a lányát.
-Dehogy. 
-Jaj én meg milyen udvariatlan vagyok.-jutott eszébe, és már fel is állt, hogy bemutatkozzon nekünk.
Miután mindenkit megismert, még váltott velünk pár szót, majd indultak Amerikába. Pár perc múlva, eszembe jutott, hogy mennünk kéne Szikihez, és Robihoz, mert nekünk még egy fontos fellépésünk lesz ma, és még át kéne néznünk pár dolgot.
-Na nekünk mennünk kell próbálni.-kezdtem, és megindultam az ajtó felé, és követte őt a másik két fiú. 
-Hová mentek?-kérdezte Flóra szomorúan.
-Próbára. Tudod, szombaton X-faktor.-szólalt meg Szofi, és lesajnálóan Flórára nézett. -Ya ou! A héten nem megyek be dolgozni. Leilával leszek. Itt alszom. Be hoznátok nekem néhány cuccot?
-Persze.-mosolygott Ya ou, és bezárta magunk mögött az ajtót....

9.rész

Katt
►♫♪◄

Szióka! 
A zene, amit csatoltam a kép mellé, nagyon jellemzi a mostani fejezetet! Halgassátok végig!♥♥
Ezt a rész nagyon imádtam írni. Remélem, nektek is annyira tetszik, mint nekem. 
Plusz feliratkozókkal bővült a "család". Remélem, hogy még sokan feliratkoztok! És kérlek szépen titeket, hogy sok sok komival ajándékozzatok meg. ;D
Jó olvasást!
xoxo
Virii



Kezemet tördelve néztem a színfalak mögül, hogy mi a helyzet. Elkezdték bekonferálni a versenyzőket. Testem összerezzent, mert valaki hátulról átölelt. Hátrafordultam, és a szerelmemmel találkozott szemem...

-Te mit keresel itt?-fordultam meg teljes testemmel.
-Akartalak látni.
-Oli siess, mert mindjárt titeket mondanak.-fordítottam meg szőke hercegemet, és kicsit meglöktem.

                                                                           ***

-Az utolsó továbbjutó, aki egyre közelebb van az első helyhez... A Bytheway-ordította Lilu.
A fiúk szinte sírtak az örömtől. Nagyon örültek. Viszont az Mdc-nek és Anikónak párbajozni kell.
Oli kijött hozzám, én pedig az ölébe ugrottam és megcsókoltam. 'Ügyesek voltatok'-suttogtam fülébe.
A két párbajozó elénekelték kis dalukat, és választásra került sor. És sajnos a Bytheway legjobb barátjai estek ki. Az Mdc.
Még ott voltunk egy órát, hogy autogramokat osztogassunk, interjút adjunk,  képeket csináljunk, és az AfterX-ben beszélgessünk.
Mindenki visszaindult a Corvinra, és megbeszéltük, hogy 10 perc alatt elkészülünk,és elmegyünk közösen bulizni.
-Mit vegyek fel?-kérdeztem Olitól még a lépcsőházban.
-Könnyebben megtudnám mondani, ha hozzánk költöznél.-mosolygott.
-De nem zavarnálak titeket?
-Dehogy! Holnap cuccolj át. Viszont készülj!-ment be a házukba.
Én is bementem a sajátunkba, és összepakoltam.

Felöltöztem, majd kimentem a lányokhoz, akik már csak rám vártak.
-Akkor indulhatunk!-mentem előre, és láttam, hogy már az összes versenyző (köztük az MDC is) már kint várt ránk..
-Nem fogsz megfázni így?-nézett végig rajtam, és eléggé meglepődött, hogy egy ujjatlanban leszek szakadó esőben. Én legyintettem egyet, és megfogtam kezét. tömegestől indultunk meg, és a bejárati ajtón kilépve ott állt egy limuzin.
-Ez meg hogy kerül ide?-bámultam, a hosszú fekete járgányt.
-Megkértem apámat, hogy hozasson nekünk ide egy limót, hogy elmehessünk ahova akarunk. Azt mondta akkor használhatjuk amikor akarjuk.

-Zsír.-hangzott el sokak szájából, és  megtámadtuk a kocsit. Mindenki elfoglalta a helyét, én pedig leültem Oli mellé. Mivel én még sose ültem limuzinban, ezért alaposan körülnéztem. Volt egy ital bár, ahol egy férfi és egy nő ült a pult mögött. Anikó és Ádám meg is támadták a bár pultot. Szerintem valami lesz köztük, mert az elmúlt napokban eléggé összemelegedtek. 15 perc alatt odaértünk, s mikor kiszálltunk, megpillantottam egy elég ismerős alakot.
-Szofi!-kiáltottam, és elengedtem Oli kezét, hogy megölelhessem barátnőmet.
-Kivételesen jól nézel ki-viccelődött. -Na menj vissza Olihoz!-küldött vissza hátra, és köszönt a többieknek.
-Van személyid?-suttogta nekem Oli, aki ha jól gondolom, nem hozott magával, szóval lehet hogy nem engedik őt be.
-Van, de nem hinném, hogy az enyémmel beengednek.-nevettem.
Én próbáltam ránézni a biztonsági őrre, de a nagy tömeg miatt nem jártam sikerrel, plusz nem vagyok túl magas. Oli viszont kitűnően látott mindent, szóval, ő látta, hogy ellenőrzik-e az embereket. És sajnos ellenőrizték. Egyre közelebb kerültünk a bejárathoz, s mikor meglátott engem és Olivért a biztonsági őr, rögtön rám kiáltott.
-Leila! Te vagy az? Hogy megnőttél. Fogadjunk, hogy nem emlékszel rám.-kezdett el velem beszélgetni a nagydarab ember.
-Jó estét. Nem. Nem emlékszem magára. Kéne?-szorítottam össze fogaimat.
-Hát tudod te azt nagyon jól, ki vagyok én. Nagymamád szomszédja voltam. Még anno nagyon jóban voltunk. Emlékszem, mikor még kislány voltál. Hohó. Hát mindig az ölembe ültél, és én meséltem neked.-beszélt kicsit parasztosan.
-Tényleg. Már eszembe jutott. Viszont elnézést, de nem akarom feltartani a sort.-néztem hátulra.
-Ezek mind veled vannak?-nézett rá a nagy társaságra, akikkel jöttem. -De hát ezek az X-faktorba vannak. Nem?
-De!-mondtam bólogatva, és próbáltam bejutni, de nem nagyon tudtam megszabadulni az öregtől.
Egy kicsit matatott kabátja belső zsebében, majd kihúzott egy kis karton kártyát, amire rá volt írva valami.
Átnyújtotta, majd így szólt:
-Ezt tedd el. VIP belépő neked, és a csapatodnak. Ennyivel tartozom.-veregette meg a vállam, én pedig örömmel léptem be a diszkóba. Ellenőrzés nélkül tovább jutottunk, és még VIP belépő jegyet is kaptunk, ami azt jelenti, hogy annyit ihatunk és ehetünk, amennyit csak akarunk, kaptunk 4 szobát, ahol lepihenhetünk, nincs nekünk sorban állás, és még sorolhatnám. Egy ilyen jegy nagyon drága. Mi viszont ingyen megkaptuk. Szofi örömmel ugrott a hátamra, és egy puszit nyomott az arcomra. Mindenki hálás volt nekem, főleg Olivér, hogy így bejutott.
Kábé 5 perc után, már nem találtam senkit se, csak a Bythewayt, akikkel folyton együtt voltam a bár pultnál. A fiúk gondolom elmentek a rúd táncosokat nézni.

                                                                             ***

A negyedik feles után, már kicsit égett a gyomrom, hogy nem nagyon ettem semmit, de még bírtam. Megtaláltam Szofit, akivel beszélgettem néhány percet, majd megszólalt az egyik kedvenc zenénk.

https://www.youtube.com/watch?v=cIFspx_BMN0
https://www.youtube.com/watch?v=7IPUShvY1Nc
Megragadta a kezem, és a tánc térre húzott.
Mivel én elmondhatom magamról, hogy jól táncolok, és Szofi is ugyan így van ezzel, ezért elég sokan megbámultak minket. Néhány fiú, akik szerintem már be voltak rúgva csatlakoztak hozzánk, és nagyon élvezték, hogy nézhetik a a dekoltázsunkat, és mivel az egyikük megfogta a fenekemet, ezért Oli odajött hozzám, és hosszasan megcsókolt, hogy tudassa a többiekkel, hogy már foglalt vagyok. Oli nyakát átkarolva ölébe ugortam, és folytattuk a csókolózást. Mivel engem a zene boldoggá tesz, és egyre inkább szerelmes leszek tőle, nagyon beindultam. Olivér elment a többi fiúval, mert találtak egy játék termet, amit rögtön megtámadtak. Megragadtam Szofit, és elkezdtünk újra inni. És ittunk, ittunk és ittunk.
-Tudod mire gondoltam?-mondtam kicsit szédülve.
-Mondjad.-röhögött folyamatosan Szofi a sok piától.
-Látod azt a helyes srácot?-böktem az ujjammal egy viszonylag helyes srácra.
-Ja! Ja. Jaa!!-hunyorgott a legjobb barátnőm, és elkezdett üvöltözni.
-Tudod mit? Amelyikünk hamarabb elcsábítja a pasit, az nyer. A vesztes először három felest iszik. Aztán majd a többi meglátjuk-pattantam fel a helyemről és oda mentem a sráchoz Szofival.
-Szia szépfiú-simítottam meg az arcát. Fejét felém fordította, s ajkunk szinte összeért. Már majdnem elkezdtünk csókolózni, de hirtelen felkiáltott:
-Fúj! belőled áramlik a szesz szag.-fintorgott, és ellökött magától.
-Hát ezt buktuk.-rakta a kezét vállamra Szofi.
-Akkor menjünk inni!-ordibáltam, de a zene hangosabb volt nálam.
Én most már nem pálinkát ittam, hanem átváltottam whiskeyre és borra. Hasam üres volt, csak ital töltötte meg. Megláttam a fiúkat, és rögtön integettem, hogy itt vagyunk jöjjenek ide.
-Igyunk még!-néztem hátra Olira.
-Szerintem ennyi elég lesz neked. Így is már be vagy rúgva.
-Hahahaaa. Ez jó volt. Nagyon. Nagyon jó volt!-nevetgéltem. -Akkor kérnék vodka narancsot és valamilyen jó sört.-beszéltem a pultosnak, aki megfordult és elkezdte csinálni a 'koktélomat'.
-Tessék.-mondta gúnyos nevetéssel.
Én lehúztam egy pillanat alatt mind két üdítőt. Pár perc múlva minden ismerősöm eltűnt a környékemről. Csak Ya ou maradt ott. Erősen belenéztem a szemébe. Rámosolyogtam, ő pedig csak ivott, ahogy én tettem pár perce. Én csak nézetem őt, és gondolkoztam. Testem olyan volt mintha lebénultam volna. Aztán hirtelen eszembe jutott egy számomra szuper ötlet.
-Beszélhetnénk az egyik szobában?-hajoltam oda Ya ouhoz. A magas srác bólintott, és követett engem.
A diszkónak van egy rejtett ajtaja, ami előtt egy biztonsági őr szokott állni, aki elkéri a VIP jegyet.
Felmutattam a kis kártyát, és Ya ouval egy hosszú folyosón találtuk magunkat. A folyosó tele volt újabb ajtókkal, amik a szobába vezetnek. Az ajtók piros és zöld színben pompáztak. Amely piros volt, az már foglalt szoba volt. Amelyik pedig zöld, az még szabad volt. Ha jól tudom, majdnem 200 szoba van, amiből egyet el is foglaltunk.
  Az ágyra lehuppanva elgondolkoztam. Én, Ya ou és egy ágy. Persze, hogy arra gondoltam. Oda battyogtam a félig kínai származású helyes sráchoz, és lesmároltam. Hirtelen jött neki, de nem ellenezte. Levettem kék felsőmet, és rövid nacimat. Ott álltam egy szál fehérneműben egy srác előtt. Volt egy üveg pezsgő az ágy mellett, amit fel bontottam, és beleittam. Az alkohol irányított. Mindent amit az éjszaka műveltem, nem akartam.
  Az ágyba befeküdtem, s a paplant magamra helyeztem. Ya ou befeküdt mellém, és nézett. Őt is már az alkohol irányította. Ráfeküdtem, és újra megcsókoltam.
-Leila. Ezt nem kéne csinálnunk.-suttogta.
-De.-folytattam.
-Viszont ott van Olivér aki...
-Shh-szakítottam félbe a mondani valóját.
Ya ou-ról levettem a ruhát, és kuncogva neki kezdtem a dolgoknak. Egyik kezem nyakát támasztotta, másik pedig a combját.
Fekete francia bugyimat lecsúsztatta lábaimon, és megtörtént. Megtörtént az a dolog, aminek nem kellett volna. Szégyellem magam.
Férfiassága megismerte testem belülről. Egyszerűen hihetetlenül jó érzés volt. Éjszaka+ágy+tömérdek sok alkohol+Ya ou és én+tiltott dolgot csinálunk.
Részletezném még a történteket, de azt hiszem, ez már elég privát dologgá minősül.
Kábé 45 percet töltöttünk a szobában, beszélgettünk, ittunk.
Visszatértem a diszkóba, és Szofival találkoztam. Nevetgélt Bennyvel és Olival. Beültem szerelmem ölébe, és megcsókoltam, majd folytatta tovább a sör ivást.
Szofi oda hajolt hozzám, majd a fülembe súgott valamit, amire felpattantam és vele tartottam. A bár pultok mellett volt található néhány függöny, ami mögött fotózkodni lehetett. Persze, hogy nem hagyhattuk ki.
  Pár pillanat múlva a kihalt utcán találtam magam, ahol a bulizó fiataloktól származó füst szennyezte a levegőt, és a betont pedig az eső mosta. Nem tudom, hogy mit kerestem ott,ráadásul  egy szál vékony felsőben és sorban. Sírtam. Ordibáltam. Egy sörös üveg volt a kezemben, s toporzékoltam. Üvöltöztem mindenkivel, a legjobb barátnőmmel, a barátommal. Az eső lemosta sminkem, és ruháim átáztak. Hajam darabokban állt.
-Békén hagynátok? -ordítoztam, és már mindenki minket figyelt.
-Nem! Mert ittál. Nem maradhatsz egyedül. Még bajod esik, vagy valami hülyeséget csinálsz. -közeledett Oli majd megragadta a karomat. Próbáltam kiszabadulni izmos karjai közül, de a fáradság nyert. Oli érezte, hogy már nem rángatózom, és elengedett.
- Gyere be mert megfázol.- simította végig a nedves karomat Szofi, és hirtelen összeestem. Lezuhantam a földre...

8.rész

Hahii! 

Katt

Meghoztam a következő részt!!! Tudom, hogy ebben a fejezetben sok kép van, és nem túl hosszú, de a következőt nagyon izgalmasra képzeltem el, szóval azt egy új részbe akarom belerakni. 
Köszönöm szépen, a sok látogatónak,feliratkozónak, és olvasónak, hogy kitartanak mellettem, és nagy izgalommal várják, hogy mi lesz a következő részben. És szeretném megköszönni azoknak is, akik írtak/írnak nekem kommenteket!! Nagyon szépen köszönöm!!! REMÉLEM, hogy még DUPLA, TRIPLA annyi feliratkozóm lesz, és még ennyi komment!!!
Jó olvasást!!!
Virág xoxo

Egy kicsit rendet raktam a lakásban, bár nem nagyon kellett mindent helyre rakni, mert a lányokkal az a szerencsém, hogy mindenki elpakol mindent maga után.
Akartam volna készíteni még valami nassolni valót, de csengettek....

Az ajtót kinyitva, ott állt a szőke hercegem. Ölébe ugrottam, és megcsókoltam.
-Megfogsz fázni.-suttogta, mert még mindig egy szál köntösben voltam, és vizes hajamat még mindig csak egy szál törölköző fedte.
-Nem baj.-mosolyogtam, és kiszálltam öléből. Megragadtam a kezét, és bevezettem a lakásba.
-Hát ez tényleg sokkal kisebb a mienktől.-mondta, és körülnézett a házban.
-Annyira azért nem is kicsi. Megmutatom a szobámat!-hadartam izgatottan, mint egy óvodás kisgyermek.
A szobába beérve, Oli rögtön lehuppant az ágyamba. Mosolyogva ránéztem, és mellé feküdtem.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe. Nekem az arcomra ragadt a mosoly, és szorosan átöleltem hideg testemmel Olivért.
-Te remegsz! Leila menjél hajat szárítani nyugodtan! Nem akarom, hogy megfázzál.
-Oké. De gyere te is.-nyavalyogtam, mert annyira nem volt kedvem most hajat szárítani.
Oli követett engem, és a fürdőszobában leült egy székbe. Nézett. Hajamat gyorsan megszáradt, és már annyira nem is fáztam.
-Most mit csinálsz?-ráncolta össze szemöldökét, és nézte, ahogy elővettem egy dobozt.
-Haj vasaló.-mosolyogtam rá.
Elkezdtem vasalni a hajam, ami szintén hamar kész lett. Feldobtam magamra egy gyors sminket, ami csak szempilla spirálból, alapozóból, szem ceruzából állt.
-Átöltözök, és tényleg nem fárasztalak tovább.-ígértem Olinak, aki csak bólintott egyet, és kiment a konyhába. -Aztán majd csinálhatnánk valami sütit vagy valamit.-kiáltottam utána a szobámból.
A gardróbom tele volt ruhákkal, de mégis az időjáráshoz alkalmazkodtam.

Oli végig nézett rajtam, mikor kimentem a konyhába.
-Csinos vagy.
-Jaj ne viccelődj már! Ez csak egy pulcsi és egy cica nadrág.-nevettem. -Na milyen kaját csináljunk?
-Valami csokisat.
-Valami gyümölcsöset!-hangoztattam az én ötletem.
-Csoki és gyümölcs? Érdekes összeállítás.
-Tudom már! Csokis tekercs epres krémmel. Na mit szólsz?-pattant ki a fejemből az ötlet.
-Álljunk neki!
Előkészítettünk mindent, és Oli nagyon sokat segített. Olyan jól süt, és főz, hogy az hihetetlen.
A sütőbe beraktunk két tepsi csokis masszát, és az epres krémet pedig hagytuk egy kicsit állni.
-Mit csináljunk, míg sülnek a sütik?-kérdezte Oli.
-Beszélgessünk. Egymásról. Benne vagy?
-Rendben! Mesélj magadról.-kérte Oli. Én pedig megköszörültem a torkom, és belekezdtem életembe.


-Ovis koromat nem fogom elmesélni, mert azt nagyjából ismered. Az iskoláról beszélve, második év vége után, azért mentem el a suliból, mert a szüleim úgy döntöttek, hogy elvisznek egy komolyabb iskolába. Ahol az álmaimat valóra válthatom. És így történt. Elköltöztünk Budapestről Nyíregyházára.
Az ottani gyerekek viszont nem nagyon fogadtak be engem, csúfoltak, bántottak.Csúfoltak a szőke hajam miatt. Mindig le szőkéztek. Visszafogodt, félénk lány voltam. Ott a szüleim beírattak pompon lánynak. Gondviselőim később belátták, hogy itt nincsenek barátaim, és mindenki utál. Így kitalálták, hogy a nagyszüleimhez költözünk, Ráckevére. Ott beiratkoztam egy tánc iskolában, ahol felfedezték ügyességemet. 13-14 éves koromban versenyekre jártam, tánc táborokba vittek, ahol éjszaka mindig bátorság próbákon kellett részt vennem, hogy növeljék az önbizalmam. Ezt két éven keresztül csinálták. Aztán 17 éves koromban a gimiben egyre több fiú érdeklődött irántam. Utána történt egy botrány. Össze jöttem egy olyan pasival, aki bántalmazott. Hazudozott rólam. Majd szakítottam vele. A szüleim feljelentették őt, és azóta már külföldön csinálja ezeket szerencsétlen lányokkal. 19 éves koromban úgy döntöttem, hogy Budapestre költözöm, a legjobb barátnőmmel, Flórával. A szüleink bíztak bennünk. Csak hát Flóra otthagyott engem egy fiú miatt. Az albérletben elkezdtem keresgélni munkákat. Fel is vettek engem egy tea házba, ahol én kiszolgáló lány voltam. Ott dolgoztam másfél évet. És ott ismerkedtem meg Dáviddal. Mivel ő egy újgazdag beképzelt sznob ember, ezért ő mondta, hogy mondjak, fel ő majd ellát pénzzel. Így is lett. Beköltöztem hozzá. Szakítottunk Dáviddal, aki csak kihasznált, és megcsalt. Az Rtl székházban dolgozom. Ezt követően, most itt vagyok. És van egy új legjobb bartánőm, és egy fantasztikus barátom.-fejeztem be a kis történetemet, és visszatért minden emlék. Bevallom, kicsit megkönnyeztem.
Oli behunyt szemmel érezte át azokat, amik velem történtek.
-Te jössz.-mondtam már szinte sírva, és nevettem.

-Rendben. Szóval az ovis koromat én se nagyon elemezném. Az általános suli alsó tagozatában velem se történt sok minden. Viszont mikor felsős lettem, elég népszerű lettem. Őszintén szólva, ezt élveztem is. De  mikor hatodikos lettem, a szüleim elváltak. Apám elment külföldre dolgozni.A tesómmal, és anyukámmal egyedül maradtunk. Volt, mikor alig volt ennivalónk. Az iskolában a tanárok segítettek nekünk. Aztán közép suliban a tesóm, elment dolgozni, hogy több pénzünk legyen. Két három év után, anyám kiköltözött külföldre, hogy ott dolgozzon. A kereszt apukámra maradtunk, aki elvitt minket Budapestről. Ő vigyázott ránk. De én nem akartam vele maradni, ezért visszaköltöztem Pestre. Itt a nagypapámmal, és nagymamámmal éltem. Próbálkoztam egyedül az X-faktorban. De nem jártam sikerrel. Aztán találtunk egymásra a srácokkal. És most itt vagyunk együtt. És te itt vagy nekem.-hagyta abba ő is beszédjét.
-Ez furcsa. Te nem beszéltél a barátaidról, és barátnőidről.-mondtam.
-Mert nem volt igazi barátom. És a barátnőim komolyan kihasználtak.
-Sajnálom. Nem tudtam.
-Hagyjuk inkább. Nézzük meg a sütit, mert szerintem már jó.-próbálta kerülni a témát. Megegyeztünk, hogy senkinek nem mondjuk el az itt hangzottakat, és nem hozzuk fel ezt témára.

Oli kivette a két tepsi csokis sütit, én pedig lecsekkoltam az eper krémet. Olivér átkarolta hátulról a hasamat, és hátrahúzott. Megpuszilta a nyakam és egy szeretleket súgott a fülembe, én megfordultam, felpattantam az ölébe, lábamat átkulcsolva derákán, és ő pedig felrakott a konyha pultra. Olyan erősen elkezdtünk csókolózni, hogy majd' el ájultam. 
Kezeit derekamra tapasztotta, én pedig hajába belemarkoltam. Mikor abbahagytuk, kicsit elszédültem.
-Bocsánat.-mondta sűrű levegő vétel közben. Én csak megvontam a vállam, és a szájára egy puszit nyomtam.
Leugrottam a pultról, és kivettem a tepsiből a két csokis piskótát.
Mind a kettőbe belekentem az eper krémet, és összetekertem őket. Készen volt a két tekercs.

-Vigyünk a srácoknak is?-kérdeztem Olitól.
-Vihetünk. Mondta. 
-De akkor vigyük át mindkettőt, és együk meg együtt.
-Oké. Viszont hozz magaddal táskát, mert szerintem utána elmegyünk valahova oké?
-Rendben akkor 1 perc.
-Hagyok a lányoknak néhány szeletet!-kiáltotta utánam.
Vittem magammal egy kis táskát, amiben a pénztárcám és a telefonom volt, és elvittem egy bőr dzsekit magammal.
-Mehetünk!-mondtam, és felvettem egy szürke cipőt.
Elvettem tőle a sütit, hogy nehogy már ő hozza, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy ő akarja hozni. Hát oké. Egyik kezében egy tálca fincsi sütemény, és a másik keze pedig az én derekamat fogta. De a keze olyan vicces kedvében volt, hogy lejjebb ment, és már a fenekemet fogta. Bezártam lakásunkat, és benyitottunk Olivérékhez.
-Ki az?-ugrott elő Sziki, mintha csak egy akció filmben érezné magát. Mikor megpillantott minket, szólt Bennynek és Ya ounak, hogy itt vagyunk. Bementem a nappaliba, ahol már az asztalon ott volt az epres tekercs. Ya ou, Sziki és Benny nyál csorgatva nézték a sütit, én pedig Olira vártam, hogy hozzon kést.
Olivér visszatért egy késsel, és felvágta a sütit. pillanatok alatt elfogyott a másfél rúd.
-Nem megyünk el valahova?-kérdeztem.
-Menjünk!-szólt Ya ou, és bement a szobájába.
Oli a combomra rakta a kezét, s elkezdte simogatni. Kettőnk közelsége feltűnt Szikinek és Bennynek.
-Ti együtt vagytok?-kérdezte Benny.
Én ránéztem Olira, aki válaszolt helyettem.
-Igen.
-De ti nem tudtátok?-értetlenkedtem.
-Csak sejtettük.
-Na jó hagyjuk szegényeket. Inkább menjünk bowlingozni!-szólt Sziki, nekem pedig felcsillant a szemem.
A srácok átöltöztek, és 5 percen belül már indulásra készek voltunk. Ya ou nyitotta az ajtót, mikor hirtelen eszembe jutott.
-Mivel megyünk?
-Ó basszus tényleg.-mondta Oli, és gyors gondolkozásba kezdett.
-10 perc múlva indul a közelből egy busz. Az ott megáll a bowling pályánál.-pattant ki Sziki fejéből az ötlet.
-Akkor futás.-mondta Benny, és mindenkiből kitört a nevetés. Gyorsan elindultunk, és még szerencsénk volt, hogy elértük a buszt. Lefoglaltunk egy négyest, és mindannyian leültünk. Kivéve Olit. Ő felajánlotta a helyét, és állt mellettem. Viszont nem könnyű híresnek lenni. A lányok, és a felnőttek sikítozva jöttek oda hozzánk. Hurrá. Egész úton autogramokat osztogattak a fiúk, de szerencsére hamar oda értünk, tehát nem kellett végig hallgatni a szokásos szöveget. A buszról leszállva, még találkoztunk pár rajongóval, akik képet akartak. Aztán megpillantottuk az épületet. Izgatottan mentem be, és vettem ki a pénzt a tárcámból, de Oli mindenkiét kifizette. Cipőt cseréltem, és elkezdtem keresgélni a megfelelő súlyú gömböt. A srácok segítettek nekem, és végül kaptam egy kék golyót. Nagyon jól szórakoztunk, nevettünk, de az utolsó fél órát elrontották a rajongók. Ők is megjelentek a teremben. Én komolyan  örülök annak, hogy vannak a Bythewaynek rajongói, és ráadásul ilyen sok, de van olyan pillanat, mikor kicsit idegesítőek, hogy mindenhol ott vannak.
Részletezném a bowlingozást, de annyira jó volt, hogy szavakba nem lehet önteni.
Délután még elmentünk a vásárba, és ott nézelődtünk, meg sok sok rajongóval találkozunk ismét. Képeket és autogramokat ajándékoztak a fanoknak. Az idő úgy eltelt, hogy mire észbe kaptunk, már három negyed hét volt. Jaj ne! Nyolckor élő adás.
A kisbusz, már rögtön oda jött értünk mert késésben voltunk. Nem is mehettünk már vissza a Corvinra.
Száguldoztunk a vizes úton, és késve, de odaértünk. A székház bejárata előtt emberek nyüzsögtek, de mivel már viszonylag sötét volt, nem ismertek fel minket. Viszont mikor bementünk, a tömeg észre vett minket, és sikoltoztak. Három biztonsági őrrel tudtunk nehézkesen bejutni a színfalak mögé. A sminkesek és fodrászok máris kezelésbe vettek minket. Semelyikünk nem mert megszólalni. A némaságot azonban egy csinos barna hajú lány törte meg, Szofi.
-Késtetek!-mondta idegesen, és mindannyiunknak egy lapot osztott ki.
-Ezek mik?-kérdeztem beleolvasva a pergamenbe.
-Ezt Bogi küldi. Az X-faktor egyik fő munka társa. Minden itt dolgozónak, és versenyzőnek el kell olvasni.
-Ráér.-csaptam le az üveg asztalra, a számomra fölösleges papírt.
-Készen vagy.-mondta nekem a sminkes.
-Köszönöm. Szofi adnál ruhát?-kérdeztem idegesen.
-Hogyne.
Oda mentem Olihoz, akinek a haját állította be egy alacsony srác. Lenéztem Olivérre, és leguggoltam hozzá. Megsimítottam combját, és egy jó nagyot sóhajtottam.
-Menni fog. Tegnap nagyon ügyesek voltatok!
-Ha most tovább jutunk, akkor elmegyünk bulizunk!-nézett mélyen a szemembe. Megpusziltam és elvettem Szofitól a ruhát, amivel időközben megérkezett. Már készültem átöltözni, mire néhány táncos lány kiabálva jött be.
-Leila! Kittinek kiment a bokája. Nem bír ráállni. És így meg kevesen vagyunk.-visítoztak, és be jött két táncos fiú, Kittivel a kezükben.
-Úr isten. Mennyire fáj? Ma egyáltalán nem tudsz színpadra lépni?-dobtam le mindent a kezemből, és odamentem hozzájuk.
-Nem hinném.-mondta Kitti zokogva.
Elővettem telefonomat, és hívtam a székház orvosát, aki pillanatok alatt kezelésbe vette Kittit.
-Akkor most mi lesz? Nélküle nem tudunk minden táncot eltáncolni.-mondta az egyik táncos.
-Akkor jöjjön a csere lány.
-Andi? Jaj ne már! Ő olyan gáz.
-Nincs vita! Ő tudja rajtatok kívül csak a táncot.
-Igaz. De otthon van. Mire ideér, vége lesz az adásnak.
-Akkor beállok én. Úgyis csak kettő táncban szerepel. Nem? -adtam be a derekam.
Én felvettem egy táncos ruhát, és mielőtt elmentem volna a lányokkal, elbúcsúztam Olitól, akinek épp készen lett a haja.
-Bocsánat. De szorítok! Még elküldök néhány SMS-t.
-Nem tehetsz róla. És inkább te ne rontsd el.-puszilt meg, én pedig elindultam. Kezem izzadt, testem remegett. Úgy izgultam a srácokért, ahogy még soha.
A műsor elindult, Bence és Lilu pedig elmondták szokásos szövegüket. Viszont ez a nap egy újabb esélyt ad. Egy újabb esélyt arra, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a győzelemre. És hogy a mai napot egy csodás bulival zárhassuk. A versenyzők már a színpadon voltak, és énekelték a nyitó számot.
Tulajdonképpen egész remekül sikerült minden. Néhány óra után viszont Lilu visszaszámolt. Küldtem gyorsan egy utolsó SMS-t a fiúkra. A közönség visszaszámolt. És ennyi. Ideges lettem, nem tudtam, hogy mit is tudnék csinálni. Kezemet tördelve néztem a színfalak mögül, hogy mi a helyzet. Elkezdték bekonferálni a versenyzőket. Testem összerezzent, mert valaki hátulról átölelt. Hátrafordultam, és a szerelmemmel találkozott szemem...

7. rész

Sziasztok Drágáim!!!

Ha tudnátok, hogy mennyi minden történt velem ebben a pár napban... Na mindegy is.. Ne rólam beszéljünk! Írjatok SOK KOMIT!!! És ha már a kommenteknél tartunk, akkor leírhatjátok azt, hogy hogy telt a MOSOLY NAPotok. Remélem nektek nagyon jól telt! Nekem nem volt valami fantasztikus, de azért volt lehetőségem mosolyogni. 
ÉS  A LÉNYEG!!! 6000 látogató!!! ♥♥♥ 
Viszont, amiért szomorú voltam/vagyok. Nagyon kevés komment érkezett a 6.részre. Remélem, hogy erre sokkal, de sokkal több fog érkezni! ♥ Bízom bennetek!

Olivér egy darabig nézett. Mosolygott. És megölelt. A fülembe ezt súgta: 'SZERETLEK'.
Fél lépéssel hátrébb ment, és olyan dolog történt, amit soha életben nem fogok elfelejteni!
Száját számhoz tapasztotta, és megcsókolt. Hihetetlen érzések keringtek bennem, és egyszerűen csak azét éreztem, hogy szabad vagyok....

Eltoltam magamtól a szőke magas srácot, és egy nagyot nyelve így szóltam:

-Mit...Mit csinálunk?- szemeim remegtek, tenyerem izzadt, fejem vérvörös volt.

Oli arcára piros pír ült, és szegényke nem tudott megszólalni. talán valami olyasmit motyogott, hogy bocsánat.

-Oli. Én nem azért mondtam. Én szeretlek. Csak ez hirtelen jött. 

-Igazad van. Nem is tudom, hogy miért csináltam ezt. Inkább megyek a srácokhoz.

-Ne! Kérlek maradj. hiányzol. 

Oli visszafordult, s megölelt. 

'Akkor mi most együtt vagyunk?' suttogtam a fülébe, és ö pedig elmosolyodva bólintott egyet.

-Hogy hogy szeretsz?-kérdezte meglepődve, és leültünk két puffra.

-Tudod, mióta megláttalak, azóta érezek valamit irántad. És te vagy az az ember, aki megfogja változtatni az életemet, és remélem, hogy te vagy az az ember, aki küzdeni fog velem a végsőkig. 

-Én leszek az. Ígérem.

Az asztalon lévő Iphonom képernyője felvillant. Ya ou hív.
-Szia Ya ou!
-Heló. Nem tudod, hogy merre van Oli? Mindenhol őt keressük, de sehol se találjuk.
Lefogtam a telefont, és Olinak súgtam, hogy őt keresik.
-Nem vagyok itt-suttogta, de azt már inkább tátogásnak nevezném.
Kezemet combomba ejtettem, s újra a telefonba szóltam:
-Nem láttam.
-Oké. Azért köszi. Te hol vagy?
-A 18-as szobában. A sajátomban. Tudod kaptam én is egyet. De miért?
-Tudod, reggel neked adtam egy lapot. És az egy nagyon fontos lap, szóval kellene.
-Jaj nem kell! átviszem én. Időm mint a tenger.-próbáltam cselezni, de nem sikerült átjön.
-Ne fáradozz.
És kinyomta.
-Basszus. Oli menj ki! Ya ou átjön.
-Nincs időm kimenni, mert az feltűnne neki.
-Ahj! Akkor bújj el a ruhák mögé. Végül is csak egy lapért jön.
*Kopogtatnak az ajtón*
-Shh! Most csöndbe maradj Kérlek! Nyitom!
-Szia!-vigyorgott Ya ou.
-Hali. Itt a lap. És ha megbocsátasz. Nekem még nagyon sok dolgom van.-próbáltam lekoppintani, és bezárni az ajtót, de ő lábával kitámasztotta.
-Miért akarod hogy elmenjek?-közeledett felém.
-Nem akarom. Tényleg nagyon jó így itt veled, de nekem nagyon sok dolgom van még.
-Például?
-Ööö. Például az új koreográfiát át kell néznem a jövőhétre.
-Dehogy kell. Ha tovább jutunk, megyünk bulizni.
-Menjetek csak.
-Te is jössz.
-Dehogy megyek ne hülyéskedj.-néztem rá, és már tényleg egyre és egyre közelebb jött hozzám.
-Ne kötekedj már!
-Ya ou! Kérlek szépen. Most szeretnék egyedül lenni.
Hosszan nézett, és kiment az ajtón. Oli előjött a ruhák mögül, és így szólt.
-Ez meg mi volt?
-Bolond!-mondtam, és Oli nyakát átkarolva megcsókoltam. Annyira szeretem. És ő is engem. Ennél jobb már nem is lehetne.
Amikor órákon keresztül beszélsz vele, szereted, öleled, csókolod, ölében ülsz.. Ahw. Istenem de imádom. Telt múlt az idő, s elérkezett a Döntő kezdése.
A kulisszák mögé bekukkantottam, és még mindenki frizuráján, sminkjén igazítottak, és már mehetett is az adás. Lilu és Istenes Bence hülyéskedtek, szöveget tanultak. Aranyosak voltak na. Felszaladtam a színpadra, ahol minden stábos, tervező, rendező stylist, kamerás ott volt. Beállították a hangokat meg mindent. A nézők folyamatosan áramlottak be, tolongottak. Óvatosan be tipegtem a magassarkúmmal, és próbáltam elkerülni  a veszélyt, hogy elbotlom néhány kábelen és vezetéken.
Körülnéztem, s láttam még néhány helyet az első sorban. Rögtön "lefutottam", de az egyik biztonsági őr megállított, hogy oda csak VIP jegyesek, stábosok, és rokonok ülhetnek. Előhúztam a táskámból a stábos kártyám, és szomorúan tudomásul vette, hogy engem nem küldhet ki az élő adásról.
A műsor elkezdődött. Taps viharok, sikoltozások, 8 perces szünetek, tolongó emberek, és még sok más galiba.
-Az utolsó produkcióhoz érkeztünk! Robi! A te utolsó fantasztikus csapatod következik.-jött be Lilu egy elragadtatóan bájos mosollyal.
-Látod Lilukám nem csak hogy csinos vagy, de még kedves is. Tehát jöjjön az én kedvenc csapatom, a Bytheway!-kiáltotta Szikora Robi, aki egy olyan dolgot mondott ki, amit szerintem 3 perc múlva már a neten fogok látni. Kedvenc csapata? Ilyen nem is lehetne mondani.
A kisfilmjük következett, amelyben én is(!!!) benne voltam, sőt még egy interjút is adtam le a srácokról. AHA! Most már tudom, hogy miért vettek engem kamerával, miközben beszéltem a riporternek. A nagy taps közben a nézőtér első sorába, az utolsó szabad helyre, azaz mellém, leült egy szőke lány. Arcát csak akkor láttam meg, mikor felém fordult, és duzzogott egyet. Ági. Na már csak ő hiányzott.
Videó bemutatójuk végére érve, elindult a zene és a Bytheway tűnt fel a színpadon. Úr isten milyen álom helyesek, milyen jó a ruhájuk, a hangjuk és ahj. Milyen aranyos Olivér.
Oli rám pillantott a különleges mozgása előtt, és elmosolyodott. Vissza mosolyogtam, és kíváncsian vártam, hogy hogy fog menni neki a csípő mozgatás. Meglepetésemre, nagyon jól csinálta. Sőt. Jobban ment neki, mint próbákon. A lányok sikítottak, üvöltöttek, sírtak, fényképeztek és videóztak. Nagyon tetszett nekik. Ági arcára pillantottam, és így szóltam:
-Tényleg, nagyon szar, és buzis ez a csípő mozgatás, mondtam cinikusan, és rákacsintottam.
Ő  csak ott duzzogott tovább, fogta a cuccát, és otthagyott engem az előadás végén. Én sikongatva tapsoltam, és nagyon büszke voltam rájuk.
A mentorok elmondták véleményüket, és mit ne mondjak. Rosszabbra számítottam.

                                                                           ***
Tegnap este az első élő adás után hulla fáradtan mentem haza, s le se fürödtem, bezuhantam az ágyba.
Reggel körülbelül fél tizenegykor keltem fel, és rögtön elmentem zuhanyozni, és hajat mosni. Felfrissülésem után, megettem a reggelit, amit a lányok készítettek. És az időjárásról beszélve, már nincsenek akkora nagy viharok, de azért még nem túl tiszta az idő. Törölközővel a fejemen, egy szál köntösben, és fogkefével a számban járkáltam a lakásban. Komolyan pont mint egy csajos filmben. Igazából Anikót és Lilit nem nagyon izgatta, hogy én így sétálok ide-oda, viszont Pilit kicsit zavarta. Ezt elfelejtve, Oli írt egy SMS-t. Iphonomat előkaptam, köntösöm zsebéből, és örömmel olvastam a mondatot.

-------------------------------
Olivér Patocska:
Jó reggelt! remélem nem keltettelek fel!

Leila Szabó:
Szió! Nem már fent vagyok! Ma csinálunk valamit? ☺

Olivér Patocska:
Hívlak!
--------------------------------


És így volt. Abban a pillanatban hívott.
-Szia-mondtam izgatottan.
-Mit akarsz ma csinálni?
-Hú. Hát ma hánykor érsz rá?
-Várjál! Megnézem a naptárban, hogy mikor érek rá. Várjál! Gáz van. Ma a másik barátnőmmel találkozok. Sorry!
Rám tört a röhögő görcs. Annyira imádom, mikor ilyen "vicceket" süt el.
-Komolyra fordítva a szót. Ma már nem kell bemennünk a Lurdyba próbálni a párbaj dalt, mert mi már voltunk a srácokkal. Szóval tiéd vagyok egész nap.-hangoztatta az alábbi szavakat Oli.
-Mi? Mikor voltatok? És én hogyhogy nem voltam ott? Ne már.
-Bocsi. De nem akartunk felkelteni hajnal ötkor.
-Ja jól van. Akkor mindegy. Figyelj, most mennek el a lányok Dóriékkal valahova kikapcsolódni, én még megszárítom a hajam aztán én is szabad vagyok.-mosolyogtam, de 100%, hogy nem látja.
-Tudod mit? Átmegyek! Öt perc.
-Oké. Szia!
Leraktam a telefont, és elköszöntem a csajoktól. Hagytak nekem egy kulcs másolatot, amit még tegnap másoltattak, hogy ne történjen megint probléma.
Egy kicsit rendet raktam a lakásban, bár nem nagyon kellett mindent helyre rakni, mert a lányokkal az a szerencsém, hogy mindenki elpakol mindent maga után.
Akartam volna készíteni még valami nassolni valót, de csengettek....

6. rész

Úr isten drágáim!! Nagyon nagy imádás van!!! Ennyi rendszeres olvasóval, és ennyi látogatóval♥♥♥ Imádlak titeket. 
Viszont egyik nap nem tudtam bejelentkezni a fiókomba, és nagyon kétségbe estem. feltörtek. De végül visszaszereztem egy ismerősöm segítségével. Szóval újra együtt.♥♥♥
Itt is lenne a következő rész. Remélem, hogy tetszik. Sok feliratkozót szeretnék még látni, és sok-sok megjegyzést!! Tudom, hogy megint későn hoztam, és hogy rövidre sikerült, és ezért bocsánatot szeretnék kérni. 
Virág.
xoxo

-Minek?-kérdeztem csodálkozva. Úgyse kíváncsi rám!
-Igen? Akkor szerinted miért CSAK neked talált ki ilyen jó mozdulatot? És láttad hogy néz rád? Hallod ez úgy beléd esett, hogy a szerelem első látásra kifejezés ide már nem elég.
-De nem először lát-nevettem.
Ya ou csak egy fej csóválással intett, hogy menjek...



*Leila szemszöge*
-Figyi. Nekem nincs pénzem. Szóval. Én inkább nem eszek semmit.-mondtam mikor beálltunk a meki hosszú sorába.
-Jaj ne már!  Meghívlak. Ennyivel tartozok.
-Hát jó. Köszönöm. 
Szofi megvette nekem a kaját, és leültünk.
-Na mond csak.
-Mit?-tömtem a számba a sült krumplit.
-Hogy ki az. Ismerem az embereket. Főleg az ilyenfajtákat mint te.-bökött felém.
-Ja. Hát senki.-zavarban voltam. És ez neki is nyilvánvaló lett.
Egy furcsa mosolyt varázsolt arcára, majd lerakta szendvicsét. Nézett. Kezdett kínos lenni a dolog, ezért lenyeltem az utolsó falatot is, és így szóltam:
-Az a baj, hogy én sem vagyok benne biztos. Alig pár órája ismerem, de már úgy érzem, hogy bele szerettem. Mikor megszólal, mikor rám néz, mikor...-de nem tudtam folytatni mondandómat, mert Szofi közbevágott szavaimba.
-Olivér.-mondta egyszerűen. 
Szemeim elkerekedtek, és homlokom összeráncolódott.
-Te honnan...És..-próbáltam a megfelelő szavakat keresni.
-Szóval tényleg ő az. Hogy honnan tudom? Egyszerű, mint a karika csapás! Ő is beléd. Mikor jöttél a meghallgatásra, láttam, hogy ő vitt be. És gyorsan kisurrantam hozzá, hogy megkérdezzem, hogy honnan ismer téged. Mondta, hogy nem tudja, de nagyon jól nézel ki.-fejezte be.
-Ez még nem jelenti azt, hogy szerelmes belém.
-Úgy látszik, sokat nem tudsz még.-mosolygott és szemöldökét fel-le mozgatta.
Beleittam az üdítőmbe, mikor hirtelen valaki hátulról megveregette a vállam.
Szofi elmosolyodott, és és motyogott valami olyasmit hogy 'Emlegetett szamár.'
Egy nagy levegő vétellel hátrafordultam. Tudtam, hogy ő az. Jaj ne.
-Szia-intettem a kezemmel, és olyan ciki voltam, hogy azt el nem tudom mondani.
-Bocsánatot szeretnék kérni. Ági már elment, és nem akartalak megbántani, de te elrohantál és szakítottam vele mikor.....-hadarta el a mondatot, de nem tudta befejezni, mert közbevágtam:
-Szakítottatok?
-Igen-nézett a föld felé.
-Én sajnálom. Ha miattam akkor..
-Nem! Nem te vagy a hibás. Már amúgy is ezt kellett volna tennem. Csak nem vettem észre, hogy milyen szörnyű ez a csaj. 
-Na mi van? Csak nem szerelmet vallasz neki?- kérdezte egy elég ismerős hang nevetve. Ya ou volt Bennyvel és Szikivel érkezve.
Olivér orcája pirosodni kezdett. Istenem de aranyos volt. Úgy megöleltem volna.

*7 óra múlva*

-Menjünk már hazaa...-nyavalyogtam.
-Éhes vagyok.-mondta Oli.
-Fáradt vagyok.-közölte Sziki.
-Fürödni akarok.-ült le Benny. Erre mindenki felnevetett.
Robi megengedte, hogy mára a próbának vége legyen, szóval Sziki hívta a kisbuszt.
Iphonomat kezembe véve megindultam az ajtó felé. A bejárati ajtón kilépve a szakadó eső az arcomat tisztította. Hurrá. Én szaladva, ám a többiek csak szépen nyugisan sétáltak a kisbuszhoz.
-Egész nap esik. Halálos balesetek is voltak Pécs fele.-közölte hűvösen a sofőr köszönés képen.
Benny egész úton a sofőrrel beszélgetett, Sziki és Ya ou pedig ha jól láttam elaludtak. Már én is alig bírtam nyitva tartani a szemem, de Oli mindig szóval tartott.
-Figyi. Holnap még gyakoroljuk a táncot?-kérdezte ásítozva. 
Istenem olyan aranyos mint egy kis kölyökkutya.
-Persze. Neked viszont már alig kell gyakorolnod. Nagyon jól megy.
-A francba.-ütött a lábára Oli, mintha mérges lenne, de láttam még a sötétben is, hogy mosolyog. -Pedig annyira élvezem, mikor a csípőmet fogod.
-Jaj te csak ne hízelegj.-mosolyogtam, és belenéztem a gyönyörű arcába.
Egész úton csak hízelgett, nevetett, mosolygott. A busz egy nagy fékezéssel megállt. Összeráncolt szemöldökkel néztem körül. Még nem voltunk a Corvinon. Akkor miért állt meg?
-Na kiszállás.-utasított a sofőr.
-Már elnézést, de ez nem a Corvin sétány. 
-Nem ez nem az. De az út lezárások miatt nekem lehetetlen arra mennem. Minden kocsi megfordul. Ahogy én is.
-Ne már. Szakadó esőben sétáljunk? Esernyőnk sincs. ráadásul egy lány is velünk van- mutatott rám Ya ou, aki felébredt a hangos beszélgetésre.
-Az már nem az én problémám.
Szomorúan kiszálltam a szakadó esőbe, és megvártam a többieket. Én lehajtott fejjel battyogtam, a többiek pedig gondolkoztak, hogy mivel lehetne megvédeni magunkat az eső ellen. Szemem sarkából láttam, ahogy Oli rám néz, és leveszi a kabátját. Rám adta. Szívemet forróság járta át, és annyira dobogott, hogy szinte kiesett helyéről. Mosolyogtam, mint a vadalma. Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen boldog voltam, még a szakadó esőben is. Aztán hirtelen egy olyas valami történt, amire én se számítottam. Megfogta a kezem. Testem egyre forróbb lett, tiszta zavarban voltam. A többiek észrevették, hogy mi mit csinálunk, és elkezdtek suttogni. Ez viszont már kínos volt. 
1 napja ismerem Olivért, de úgy érzem, ez az egy nap is elég volt arra, hogy életem megváltozzon. A Dáviddal való szakítást már elfelejtettem, túlléptem rajta, és tudjátok mit? örülök neki, hogy szakítottunk. Olivérbe pedig fülig szerelmes vagyok, és nem bírok ki egy percet se nélküle. De muszáj lesz, mert nem tudom, hogy fogom kibírni az éjszakát. hiányzik. Bár nem tudom, hogy most mi van köztünk, hiszen kezei az enyémet dörzsölik, és kabátja, az én testemen található, de ez nem jelenthet semmit. Pár  órája szakított Ágival, és nem hinném, hogy már túltett rajta. Most már csak azt mondom, hogy a remény hal meg utoljára.
Megérkezve a Corvinra, Olival elengedtük egymás kezét, és felsiettünk a lépcsőn, a lakásunkba. Már mindegyikünk akart venni egy jó meleg fürdőt.
És innentől kezdődött a galiba.
-Leila! Leila!-kiabálta az ajtónk előtt állva Anikó és Lili.
-Mi van mondjátok? MIért nem mentek be a lakásba? Nincs olyan meleg itt a lépcsőházban.
-Nincs meg a kulcs. Ma Lili elvesztette a kulcsot, és az az érzésünk, hogy ottmaradt a Corvinon vagy a buszban-közölte a fantasztikus tényt Anikó. -Megkérdeztük az itt dolgozókat, és nincs pótkulcs sem.
-Nem hiszem el.-suttogtam. -Akkor mégis hol fogunk aludni? És hol fürdők? Honnan lesznek ruháim?-kezdtem pánikba esni. 
-Arra gondoltam, hogy mi beköltözünk a 25 év felettiekhez, mert felajánlották. te meg mész ahova akarsz.- mondta Pili (ez lett Péterffy Lili beceneve). A három lány be is kopogott a 25 év felettiekhez, és Danics Dóra nyitotta az ajtót. Meg se kérdezte, hogy lenne-e kedvem velük aludni. Végül is. Nem számítok.
Kulcs zörgésre lettem figyelmes. A drága Bytheway jött fel, és közülük Szofi lépett ki.
-Hát te?-kérdeztem csodálkozva, s Szofira néztem.
-Itt lakom.-mutatott az egyik ajtóra. -Te miért nem mész be amúgy? Hideg van.
-Nincs hol laknom. A kulcsot elvesztette Lili.
-Ohh szegény-húzta el a száját, és így folytatta: -Mondanám, hogy aludj nálam, de az én lakásom egy egy személyre szóló, egy szobás, és egy ágyas ház. Szóval. Csak ruhával tudlak kisegíteni.
-Hát a ruhát elfogadom.-mosolyogtam.
-Mi viszont szívesen látunk magunknál.-mondta Benny.
-Komolyan?-néztem rájuk már már könnyes szemekkel.
-Persze. Bár csak a nappaliban lévő kihúzható kanapén tudsz aludni, de az viszonylag nagy. Ha van kedved, akkor gyere.-csatlakozott Sziki is.
Én bólogattam, és Szofi kilépett a lépcsőházba. A holnapi ruhámat nyújtotta át. 
-Pizsamát viszont sajnálom, de nem tudok adni.-mondta, és átölelt
-Jaj nem kell köszi. Ez bőven nagy segítség, hogy már ennyi mindent tudtál adni.
Ya ou nyitotta az ajtót, és beléptünk. A lakásuk óriási volt. A lányok lakásától vagy 4x nagyobb. Mondjuk négy fiúnak ekkora kell. 
Benny elment fürödni, Oli vacsorát csinált, és Sziki megágyazott nekem.
-Nagyon édesek vagytok, de nem szükséges engem így elkényeztetni. Nem ehhez vagyok szokva.-mosolyogtam egy szál köntösben, amit Ya ou adott. -Oli! Én nem eszem húst. Vega vagyok. Szóval, nekem elég lesz egy bögre kakaó.
-Nem szereted a húst? Akkor miket eszel? Legalább ezt a kakaós csigát edd meg.
Nagyot sóhajtva bólintottam. Én ilyen késő este már nem nagyon szeretek enni. De belementem.

Oli kirakott egy tányérra 2 kakaós csigát, és egy bögre kakaót helyezett mellé. A többiek meleg szendviccsel zárták az estét. Mindenki lefürdött, mindenki megvacsorázott, és mindenki elment aludni. kivéve én. Én a vihartól megint nem nagyon tudtam aludni. És, hogy őszinte legyek, nem csak a vihar akadályozott meg az alvásban. Ami Olivérrel, és velem történt az nincs rendjén. Ha nem vagyunk együtt, és nem szeret, akkor miért teszi ezt? Kattogott az agyam, az érzések kavarogtak bennem. Nem bírtam tovább. Gondolataimat összeszedve Oli ajtajára pillantottam. Résnyire volt nyitva az ajtó. Eddig minden a "terv" szerint megy. A résen kiszűrődő gyér fényről gondoltam, hogy Oli még ébren van. Vagyis remélem. Oda lopakodtam az ajtaja elé, megpróbálva nem nagy zajt csapni, bementem a szobájába. Ahogy gondoltam. Ott feküdt egy szál alsógatyában(!!!).
-Szia.-köszöntem neki az ajtóban állva. 
-Te még nem alszol? Fáradt leszel.-mosolygott.
-Nem birok aludni.
Maga mellé nézett, és megveregette az ágyat, hogy menjek oda mellé.
Nagy levegőt véve odaültem.  
-Mondjad.
-Mit?-kérdeztem. Arcom egyre pirosodott.
-Gondolom mondani akartál valamit. Csak úgy meg csak nem jöttél volna be hozzám.
-Jaj. Igen. De Már nem fontos. Felálltam, hogy vissza mehessek az ágyamba aludni (na jó én se hülyítem magam, nincs kedvem aludni).

Kezével visszarántott, és  rám nézett.
- Mi volt közted és köztem a sétálás közben?-néztem mélyen a szemeibe, amelyek elbűvöltek.
Olivér nem válaszolt, csak közelebb jött hozzám. Egyre és egyre közelebb. Szánk majdnem összeért.
Egy nagy levegőt vettem, és megöleltem. És tudom, hogy most ünnep rontónak fogtok nevezni, de elaludtam. Szóval nem tudom a folytatást. Lehet hogy megcsókolt. Lehet hogy nem. De oly rendes volt Oli, hogy kivitt a nappaliba, hogy a többieknek ne legyen feltűnő, hogy nem vagyok az ágyban. 


*5 nap múlva*

Az elmúlt pár napban sokat tanultam. Hogyan kell szeretni, és hogyan kell gyűlölni. Tudom, hogy most sokan lenéztek, mert pár nap alatt beleszerettem egy srácba. De ez a srác nem egy mindennapi ember. Jaj és előkerült a kulcsunk is, szóval csak egy éjszakát aludtam Oliéknál.
Ma eljött az első élő adás napja.  Nagyon izgulok a srácok miatt. Az MDC és a Fat Phoenix már nagyon jól tudják a beállásokat stb. De a kedvenc csapatomat, a Bythewayt féltem. Nagyon érzékeny lelkük van. 
Sóval este 5-re bementünk a Székházba, ahol mindenki sminkes asztalhoz ült. Hajak, ruhák, sminkek, skálázások.  A székház nyüzsgött, egyre és egyre több ember érkezett meg, egyre nagyobb lett a feszültség.
Kaptam egy Szabó Leila névre szóló szobát, ahol pihenhetek, öltözhetek.  Szofi előkészített nekem néhány ruhát, és én kiválasztottam közülük a legjobbat.

Ideges lettem. Ami az én esetemben nem jó, mert ilyenkor könnyen megbántok valakit,  és mindent elmondok, amit érzek.Kopogtatásra lettem figyelmes az ajtómon. 

-Gyere.-mondtam.

Oli nyitott be. nem hiszem el. Látványától megnyugodtam. Végignézett rajtam és így szólt:

-Csinos vagy!

Én nem szóltam semmit, csak közelebb mentem hozzá. Mindig egy lépéssel közelebb. Szemem az ő szem párját fürkészte. Jaj ne. A szó hányás. Nem bírtam tovább. Elmondtam. 

-Oli! Én szeretlek. És ne! Most ne szólj egy szót se! Mert én amióta ismerlek, szeretlek. Gondolva az ovis korra. Te nem tudtad, de én már akkor is éreztem irántad valamit. Igaz, még akkor picik voltunk, és én csak játéknak fogtam fel az egészet, de most már felnőtt vagyok. És én odavagyok érted. Tudom, hogy még csak most szakítottál Ágival, és én is Dáviddal, de én túlléptem rajta. Már érted küzdök. És most ezt nem kellett volna elmondanom, mert ez az én titkom volt. Immár a tiéd is.-hadartam el mindent. -Bocsánat.-és ez volt a végső szó.
Olivér egy darabig nézett. Mosolygott. És megölelt. A fülembe ezt súgta: 'SZERETLEK'.
Fél lépéssel hátrébb ment, és olyan dolog történt, amit soha életben nem fogok elfelejteni!
Száját számhoz tapasztotta, és megcsókolt. Hihetetlen érzések keringtek bennem, és egyszerűen csak azét éreztem, hogy szabad vagyok....